Len: Kezdjük az elején, hogy kezdődött a MoodEdge projekt?
Zoli: Szia! Köszönöm szépen a meghívást!
Ez a történet elég messzire nyúl vissza…az első akusztikus gitáromat 12 évesen kaptam meg, amit azonnal elkezdtem nyúzni és igyekeztem minél ügyesebben játszani, de persze ez egy nagyon lassú folyamat volt (nevet). Valahogy ez a hangszer nagyon sokáig megmaradt egy afféle „otthoni” hangszernek. Ahogy telt az idő, több gitárt is elnyúzva folyamatosan írtam a dalokat, próbálgattam a különféle hangzásokat, hangolásokat, de soha nem is jutott eszembe hogy ezt színpadra vigyem. Sokkal inkább úgy tekintettem az akusztikus gitáromra és a dalaimra, mint egy nagyon privát eszközre, amivel kifejezésre juttatom a gondolataimat és érzéseimet saját magam számára. Egyszerűen szerettem a gitározással eltöltött időt, élveztem. Persze azért volt olyan is, hogy elbohóckodtunk itt – ott vele, de ez ennyiben ki is fújt. Aztán 2011 elején megmutattam pár dalomat néhány ismerősömnek egy buliban és arra bátorítottak, hogy ezekkel szervezzek egy koncertet, különben seggbe leszek rúgva (nevet). Így hát elgondolkodtam rajta és 2011 (májusában talán) be is neveztem egy tehetségkutató versenyre, ahol az elődöntőig egyből eljutottam, viszont egy betegség miatt nem tudtam már rá folytatni a versenyt sajnos, így ki kellett szálljak. Viszont olyan pozitív volt a fogadtatás azon a pár fordulón és annyira magamra találtam a színpadon, hogy azonnal tudtam: ez kell nekem! Nagyon jó érzés volt. Itt indult el a történet…

Len: Elég sok feldolgozást is hallgattunk tőled, amik had jegyezzem meg, szerintem zseniálisak! :) Miért pont ezeket a dalokat választottad? :)
Zoli: Köszönöm! :)Hát nem tudom mennyire sok a feldolgozás, ha most hirtelen jól számolom 4 jut eszembe, a saját dalokhoz képest azt gondolom arányaiban nem sok. Természetesen azért választottam őket mert jók és szeretem mindet. Ki ne ismerné az Amelie filmnek a zenéjét…abból a két kedvenc dalomat gyúrtam össze egy dalba. Aztán ott van Tommy Emmanuel-től a Those who wait: az egyik legszebb dal amit szerintem megírtak akusztikus gitáron. A Candy Dulfer féle Lily was here című nótát azért dolgoztam fel, mert úgy véltem, hogy jó ötlet volna a szaxofont egy másik hangszerrel helyettesíteni, így az akusztikus és elektromos gitár válaszolgat egymásnak. Szeretem az ellentéteket egybemosni. Később egy nagyobb koncerten ezt hegedűvel adtuk elő. És persze ott van a Kis kece lányom…nagyon szeretem a népzenei motívumokat a zenében és sikerült egy olyan oldalról bemutatni a dalt, ahogy azelőtt még nem hallottam. Ennek is készült több verziója is: egy drum and bass-esebb alapú akusztikus történet, valamint egy keleties, elvont verzió is amit szintén élőben adtunk elő többen.

Len: Jól láttam hogy Yamaha gitáron játszol? :)
Zoli: Igen, a jelenlegi gitárom egy Yamaha gitár. Nekem eddig az összes akusztikus gitárom Yamaha volt a legelső kis méretű neilon húrostól (ami azóta is ott lóg a szobám falán) a mostani elektroakusztikusig. Nagyon szeretem ezt a hangszert, típusán belül is egy különlegesen szépen csilingelő gitár. Egyáltalán nem vagyok megszállottja a márkának, minden vásárlás előtt körbe nézek hogy mik a lehetőségek. Egyenlőre arról van szó, hogy abban az árkategóriában amit megengedhetek magamnak eddig mindig ez bizonyult számomra a legszebb hangzásúnak és azért valljuk be egy elég megbízható világmárkáról beszélünk. A következő hangszerem már nem biztos, hogy Yamaha lesz, mindig nyitott vagyok az újdonságokra, csak meg kell győzni, ami már egy nehezebb feladat! :)(nevet)

Len: Sejtem otthon, házias körülmények között veszed fel a nótákat. Mivel dolgozol?
Zoli: Igen, ideáig a felvételeimet én magam rögzítettem. Ez egy elég vicces dolog, mivel hihetetlenül minimál körülmények között vagyok kénytelen dolgozni: ezt úgy értsd, hogy a hangszóró és mikrofon aljaz is kontaktos és egy nagyobb nyújtózkodás után ha megmozdul az asztal már nem szól semmi. (nevet). De hát abból építkezünk amink van ugye. Viszont már egy ideje foglalkozok a dologgal és szerintem egyre szebben csilingelnek a nóták, most már más zenekaroknak is készítettem komplett stúdió anyagot, amiknek meglepően jó végeredménye lett, úgyhogy azokra a munkáimra büszke is vagyok. A mostani nagyobb szabású koncertem anyagát is épp keverem, abba aztán volt minden: dob, 4 gitár, 3 ének, basszus, dob, djembe, stb., és ez bizony elég ütősen fog szólni és simán felveszi a versenyt számos nevesebb stúdió munkájával, perszer ehhez az is hozzájárult, hogy profi cuccon rögzítettünk!

Len: Láttam néhány promó képet, amin basszusgitárral is lefotóztak. Mire készülsz? :P
Zoli: Igen :) Azok a képek hamarosan le fognak cserélődni :)(nevet)
8 éve játszom basszusgitáron is, több zenekarban is részt vettem mint basszusgitáros, több országos turnét lenyomtunk például az Armada zenakarral mikor ott játszottam, ahol volt lehetőségünk a budapesti Petőfi Csarnokban is fellépni több mint ezer embernek…hatalmas élmény volt…Ezek a képek amiket mondtál ebben az időszakban készültek, mikor párhuzamosan vittem a két hangszert már aktív koncertezéssel. Aztán jött néhány változás: annyira kezdett felpörögni az akusztikus projektem, hogy válaszhelyzet elé kényszerültem, ahol el kellett döntenem, hogy melyik vonalat viszem tovább és végül mérlegelve a lehetőségeket és belekalkulálva azt, hogy lehet, hogy hamarosan külföldre költözöm végül az akusztikus vonalat választottam. Viszont azért nem fogom ám letteni a béjszt sem, lesznek itt még meglepetések, csak kövessétek a történetem (nevet)!

Len: A MoodEdge név honnan jött?
Zoli: Na ez egy vicces történet. Egy nagyon kedves barátom, Seiner Tamás segített (és segít most is) a honlapomat elkészíteni és fenntartani és az elején már ott álltunk, hogy csak meg kell venni a domain-t az oldalhoz illetve fent ki kell írni a nevet és akkor hasított belém: mi a fene legyen most? Gondolkodtam nagyon sokat rajta, hogy szimplán a nevemet használom, végtére is ez egy szóló projekt, de ezzel az volt a gondom, hogy egyáltalán nem sugallja azt, amit szeretnék sugallni a zenémről. Számomra nem az volt egyébként sem az elsődleges cél, hogy engem, mint Hantos Zoltán ismerjenek, hanem a zenémen gondolkodjanak el, azt ismerjék meg. Ehhez pedig egy olyan név járul hozzá leginkább aminek a hangulata hajaz magára a dalok hangulatára is. Így született meg a MoodEdge, aminek nem szó szerinti jelentését kell keresni, hanem az érzetét kell megragadni: szélsőséges, komplex, mégis összetartozó hangulatok hullámvasútja. Talán így tudnám a legjobban elmondani számomra mit jelent, de ebben az a szép, hogy mindenkinek mondhat mást.

Len: Egyszer csak jött egy olyan hogy Men of Moods. Adtatok egy hatalmas koncertet... na de hogy is kezdődött ez a dolog?
Zoli: Igen, ezt a koncertet említettem már a korábbi kérdések kapcsán is.
Egyszerű a dolog: alapból néhány dalomat úgy rögzítem, hogy több szólamon is megszólalnak a gitárok, néhol még dob is van. Aztán gondolkodtam és eszembe jutott, hogy miért is ne lehetne ezt megvalósítani más zenészek bevonásával. Aztán szépen lassan épültek egymásra az ötletek és a végén kikerekedett egy olyan dolog, ahol már sokkal többről volt szó: olyan zenészeket sikerült bevonni ebbe a projektbe, akik mind teljesen más zenei világból érkeztek, mindenki egy külön egyéniség volt és szerettük volna bebizonyítani, hogy a különbözőségek ellenére is lehet együtt dolgozni, létre lehet hozni valami igazán egyedit, valami olyan dolgot, ahol a zenészek közötti összefogásra helyeződik a hangsúly és az eredmény sem hétköznapi. Azt gondolom, hogy ezt el is értük: a MoodEdge dalok szinte életre keltek és egy olyan hangzásvilág született meg, ami az ellentétek tökéletes harmóniáján alapszik.

Len: Mesélnél egy kicsit srácokról?
Zoli: Persze. A hogyan-ja az összes zenésznél ugyanaz a történet volt: elmeséltem az ötletem, nagyjából vázoltam hogy körülbelül miről lenne szó és mindenki egyből benne volt. A dobokat a volt zenekarom (Armada) dobosa püfölte: Oliser Zsolt. Ő alapjában véve metál dobos, viszont remekül idomult ezekhez az eltérő hangulatú dallamokhoz, mégis azért az alap természete miatt benne maradt a „dög” a nótákba. A basszusgitáron a Depresszió zenekarból ismert Kovács Zoli játszott. Most kommentáljam? (nevet) A srác zseniális, bármit eljátszik amit akarsz, az arcom leszakadt tőle. A dobon kívül volt még egy ütős hangszerünk. Mbaye Ndiaye barátom játszott a djembe-n. Ő az Afro Magic Show-ból lehet ismerős, elég sok helyre eljutottak ők már és az afrikai hangulatú zenéjük tényleg különleges. Az egyik akusztikus gitáros posztját Jenőfi Dániel kollega töltötte be. Ő egy remek ritmusgitáros, akit nem sokkal a buli előtt ismertem meg. Egyébként a bulihoz kapcsolódó összes grafikai munkát is ő csinálta, szóval ha ilyenre lenne szükséged a srácot csak ajánlani tudom. A másik akusztikus gityónál Urbán Mátyás volt. Ő egy érdekes citera hangolású gitáron játszik és hihetetlen egyedi hangulatot ad a daloknak ezzel, amúgy meg a SOPTYT zenekarban reszel. Aztán még az X-Faktort is megjárt Hangácsi Marci is akusztikkal nyomult, viszont ő emellett énekelt is. Mindkét poszton hihetetlenül jól szerepelt, egy nagyon pontos és egyedi játékú groove-os srác. Másik énekesünk a csoport egyetlen női tagja: Sikora Anita volt. Baromi szép magas hangja van, rendkívüli hangulatot adott például a Kis kece lányom feldolgozásnak. A harmadik énekesünk, egyúttal hegedűs srác is Bokodi Bálint volt. Ő nagyon sok dalban szerepelt, nagyon nehéz dolga volt de nagyon hősiesen helytállt és jó hangulatban toltuk végig vele a bulit. Persze nem tudta megállni, hogy belehörögjön egy dalba (mert hogy ő a SlipChaos Slipknot tribute zenekar énekese). (nevet) Csak viccelek, szerintem nagyon jól szól a dalban a hörgés (nevet). És végül ugye én voltam még benne akusztikus gitárral és az én feladatom volt a dalok között értelmetlenül hülyeségeket kommentálni. (nevet)
Nagyon jó kis csapat volt, tényleg egyedivé váltak a MoodEdge dalok.

Len: Úgy láttam elég komoly reklámot kapott a dolog. :)
Zoli: Igen, sikerült elég szépen elérni az embereket. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy több mint kétszázan voltak ránk kíváncsiak az R33-ban. Ebben persze rengeteg segítséget kaptam, főként Kálmánfi Szabitól a Rockvilág.hu-s Groundhangok rádiótól, akivel gyakorlatilag karöltve szerveztük meg az eseményt a fénytechnikának kidolgozásától a székek bérléséig. Persze mások is nagyon sokat segítettek a szervezésben, reklámozásban. Ilyen volt például a helyszínt biztosító R33 egyesület. Néhány szponzort is sikerült szereznünk: a Nagyvárad téren megtalálható Kormos Hangszerüzlet a sok back-line kölcsönzésen kívül még egy vadonatúj gitárt is felajánlott nekünk amit kisorsoltunk az estén, nagyon korrekt emberek, velük még biztos hogy fogok dolgozni. Ja igen, és az Artisjus Zenei Alapítvány is támogatott minket, amire külön büszke vagyok.
Forgattuk a videókat, volt külön fotózás és rengetek poszter, plakát és hasonlók. Igyekeztünk az utolsó részletig egy profi szervezést és profi minőségű promó anyagot összeállítani és prezentálni.

Len: Ezt Fett bácsitól is megkérdeztem... :)
Hogy sikerült végül a koncert?
Zoli: A koncert hihetetlenül jó hangulatban telt. Ugyanúgy mint máshol, itt is voltak nehézségek, de sikerült mindent abszolválni és egy nagyon jó bulit csapni. Az egész est 8 órakor kezdődött Tom Lumen gitárvirtuóz előadásával, aki egy szál akusztikus gitárjával lépett színpadra és kápráztatta el a közönséget a figerstyle stílusban írt dalaival. Őket az Unpluggeddon zenekar követte, akik egy baromi kellemes és jó hangulatú koncertet toltak le. Volt némi csúszás, ami annak tudható be, hogy a két koncert után a kamerák anyagait át kellett másolni és ez némi időt vett igénybe, emiatt később is kezdtünk, ráadásul majd 2 órás műsort adtunk, viszont a közönség ahelyett hogy az idő elteltével fáradt volna, csak egyre hangosabbá vált és tapsolt, kiabált. Ez számunkra hatalmas elismerés. Emellett a színpadon is inkább buli hangulat uralkodott, nem az a szigorú előadásérzet volt jellemző. Utánunk meg még a DeViszont zenekar is megcsinálta a rockot, nagyon pörgős partyt csaptak és a keménymaggal még egy jót buliztunk a koncertjükre mi magunk is. Valamikor 4 körül kerültem ágyba aznap.

Len: Lesz a projektnek folytatása? Esetleg újabb koncert?
Zoli: Eredetileg az volt a terv, hogy teljes mértékben erre az egy bulira koncentrálunk és ezzel annyi. Viszont annyira pozitív volt a visszhang és olyan jó hangulatban telt el a buli, olyan jól éreztük magunkat, hogy komolyabban is fontolgatom a folytatást. Az biztos, hogy ez nem egy általános zenekar, sőt továbbmegyek, ez nem is egy zenekar a szó általános jelentését tekintve. Itt nem voltak fix próbák, nem egy állandó állapotként mozogtunk benne és a jövő tekintetében is pontosan láttuk a végét: a koncert napját. Ez sokkal inkább egy összefogás, egy örömzenélés, egy jammelésnek fogható fel. Viszont mindenki szívesen venne részt egy újabb ilyen buliban. Vannak már komolyabb ötletek is, de erről egyenlőre nem szeretnék beszélni. Ami biztos, ha lesz még ilyen koncert, az még nagyobb kaliberű est lesz, újabb vendégekkel, más stílusban, újra átírt régi és új dalokkal. Nem szeretnénk magunkat ismételni, ezért inkább az újdonságok felé nyúlunk. Most viszont egy kicsit élvezni szeretnénk a mostani est gyümölcsét mielőtt még egyet szervezek, meg jó lenne már egy hónap után aludni is egy kicsit, mert hogy eddig sok volt az utómunka (nevet).

Len: Nem szeretnétek kiadni DVD-n a koncert anyagát? Szerintem lenne rá igény. :)
Zoli: De igen, készül dvd, erről az utómunkáról beszéltem az imént. Az estet 3 hd kamerával rögzítettük, valamint digitális pult vette fel az egész bulit. Azóta is keverem a hanganyagokat, majd a videók kerülnek megvágásra. Reményeim szerint 2 héten belül elkészül az egész a grafikai munkálatokkal és legyártással együtt, szóval elképzelhető hogy már mindenkinél ott lehet a fa alatt (nevet). Ezenkívül egy lemezkiadó cég is felkeresett és érdeklődött a dolog felől, szóval lehetőség az van. Ami biztos, a honlapomon keresztül (www.moodedge.com) engem el lehet érni, ott be lehet majd szerezni, de ki tudja, lehet a boltokba is elkerül.
Természetesen kapsz egy külön példányt majd belőle! :)


Len: Nem gondolkodtatok el rajta, hogy mi lenne ha ez egy tényleges, állandó zenekarrá válna?
Zoli: Nézd, mindenkinek ugye meg van a maga zenekara, többeknek 2-3 zenekar is, plusz melózik majdnem mindenki, így nehéz…ráadásul 9 embert összeszervezni baromi nehéz feladat, rühelltem is néha nagyon (nevet). Ha azt mondom, hogy a koncert előtt összesen kettő darab olyan próba volt ahol mindenki megjelent – ráadásul ebből az egyik a főpróba – az azért sokat elárul (nevet). Komolyra fordítva a szót: mindenképp szeretném megtartani a MoodEdge-et egy egyszemélyes akusztikus történetnek. Persze felmerült bennem, hogy egy olyan verzió is készülhetne, ahol állandóan zenekarként is előadjuk a nótákat, de csak is az egy szál gitáros verzió mellett. És igen, természetesen a koncerten részt vett zenészekből is nagyon szívesen venném ha többen is csatlakoznának majd, ha egyszer erre sor kerül, egytől egyig kiváló muzsikusok. Az utóbbi időben például Bálint majdnem minden bulimra elkísért és néhány dalban hegedült és énekelt is, szóval nem idegen ez már most sem teljesen. A 3-ai koncerten is lesz egy meglepetés fellépőm majd.


Len: Na és végül tekintsünk egy kicsit előre a jövőbe. Tervezel újabb videót, dalt, vagy akár lemezt?
Zoli: Igen igen, nagyon sok tervem van. Most a Men Of Moods-os dvd-t is beleértve három lemezen dolgozom illetve folynak az előkészületek. Ezenkívül a web-es tartalmaim is teljesen megújulnak, például a hivatalos honlapom teljesen új csomagolást kap, amit le is tudtok majd csekkolni a www.moodedge.com címen. Igen, klip is készül, ehhez most két ötlet kidolgozása is folyamatban van. Erről még nem mondanék többet, de annyi tudható, hogy hamarosan kijön egy kis videó egy új dalomhoz amit még senki nem hallott, utána pedig Gyöngyösön fogunk egy videót forgatni, ahol egy komplett tánccsoporttal fogunk kooperálni és ebben a videóban fog szerepelni a Men Of Moods est nyertese is Tóth Andi, aki megnyerte a szereplési lehetőséget. Ez a videó jövő év elejére lesz várható reményeim szerint, szintén egy új dalra.

Len: No és akik szeretnének téged személyesen is elcsípni egy koncerten, azok mostanság hol keressenek?
Zoli: A nagy R33-as koncert óta most nem vállaltam fellépést mivel az utómunkálatok minden időmet felemésztik. Idén már nem valószínű, hogy koncertezek (persze sosem lehet tudni), mivel nagyon sok meglepetésen dolgozom, amitől majd remélem tátva marad mindenki szája (nevet). Viszont 2012-ben egy nagyobb turnén fogok részt venni amely során külföldi országokba is ellátogatok majd. A honlapomon minden információ megtalálható lesz amikor az utolsó puzzle darab is a helyére került. De ha valaki biztosra szeretne menni, akkor a www.moodedge.com –on feliratkozhat a MoodEdge hírlevélre, ott szoktam elsőként megosztani az információkat az emberekkel. De a facebook oldalamon (http://www.facebook.com/MoodEdge) is közzéteszek minden információt rendszeresen, plusz van rengeteg kép, videó, stb. szóval érdemes tetszikelni.

Len: Köszönöm Zoli hogy itt voltál. Foglak még keresni! ;)
Zoli: Várom! Én köszönöm a lehetőséget, egy élmény volt! Sok sikert kívánok ennek a remek portálnak a folytatásához! Szia