Len: Üdv itt, srácok! :)
Belegondolva, idehaza a műfaj egyik legrégebbi csapatának számítotok, sőt a legnépszerűbbek között is ott vagytok szerintem. Milyen érzés?:)
Axelior: Hát először is köszönjük szépen, hogy így gondolod. Szerintem remek érzés egy ilyen bandában lenni, nagyon jó a csapat és jó visszhangokat is kapunk, aminek mi nagyon örülünk.
Akhsesef: Igen megtisztelő, hogy így gondolod, de Magyarországon nagyon sok régebbi és népszerűbb banda van hozzánk hasonló stílussal. Mindentől függetlenül az, amikor egy-egy koncert után valaki ismeretlen odajön hozzám, és azt mondja, kellemes estével ajándékoztuk meg, az számomra mindennél többet ér. Azt hiszem, csak ezért csinálom…

Len: Tavaly voltatok ugye 10 évesek. Szerveztek ünnepi koncertet?
Axelior: Nem hiszem, hogy ilyesmire sor kerülne.
Akhsesef: Igen, 2001 januárjában született a zenekar, lassan már 11 éve létezünk. Ennek ellenére nem szerveztünk semmilyen születésnapi bulit.

Len: Elég gyakran léptek fel. Milyen élményeitek vannak a közönséggel?
Axelior: Mivel én tavaly nyáron kerültem be a zenekarba, ezért olyan
sok sztorit még nem tudok mesélni. De mindig nagyon jó hangulat alakul ki, sok a visszatérő arc is. Viszont szeretném kiemelni a tavaly október 29-i koncertünket Debrecenben. Nagyon jó kis közönség volt, a buli is remekül sikerült. Sok személyes dolog fűz azóta is ehhez a bulihoz.
Akhsesef: Az elmúlt évben valóban sikerült az átlagnál több koncertet leszerveznünk. Egyre több alkalommal hívtak minket koncertekre. Több bulira is az örökös testvérzenekarunk, a Cenobite jóvoltából jutottunk el. Elsőkként kerültünk be a Crazy Mama által menedzselt bandák közé, amire nagyon büszkék vagyunk. Igazából csak klubkoncerteket adunk, de talán ez a műfaj jellegzetessége (azon a szinten, ahol mi vagyunk).
Számomra minden koncert egy élmény volt eddig, mert valahogy minden körülmények között képesek vagyunk magunkkal ragadni a nézőközönséget. Talán az egyik legnagyobb élményem egy vajdasági bulin ért Zentán. A nagyszerű Ashen Epitaphzenekar meghívásából játszottunk ott. Olyan szeretettel fogadtak minket, amit el se tudtam előtte képzelni. Mintha a világ legismertebb bandája érkezett volna Délvidékre. A buli után Harloch-pólót akart két srác venni tőlünk. Sajnos akkor már elfogytak a zenekari pólók, csak a rajtunk lévő, teljesen vizes pólók voltak. De őket ez se érdekelte. Zacskóba csavarva adtuk nekik. Állítólag még ma is gyakran hordják…

Len: A black metal sajnos nem tartozik a legnépszerűbb irányzatok közé idehaza. Ti ezt menyire érzitek meg?
Akhsesef: Én talán nyugodt szívvel mondhatom, hogy mi ezt nem érezzük. Eddig még nem utasítottak el minket a műfaji besorolás miatt. (Szeretném azért megjegyezni, hogy a zenénkre mi a black metal jellegű zene meghatározást használjuk, hiszen hamar kiderül, hogy egyáltalán nem vegytiszta black metalt játszunk. Márha van egyáltalán ilyen definíció.) Igyekszünk mindig őszintén magunkat adni, őszintén zenélni. Belőlünk ez a zene jön, mi ezt nyújtjuk. Mint korábban már mondtam, valahogy sikerül a közönséget magunkkal ragadni a koncerteken. És akkor úgy érzem, hogy nem azt mérlegelik, hogy ez black metal vagy sem, hanem hogy tetszik-e az, amit látnak és hallanak.

Len: Nektek mi a véleményetek a mai black zenekarokról és szimpatizánsokról?
Axelior: Eléggé megváltozott a szintér mostanra. Régen talán őszintébben hittek ebben az egészben, most már nincsenek templom-gyújtogatások meg hasonló dolgok. Úgy érzem, hogy kicsit afféle állóvíz alakult ki, és néha már az egész csak a külsőségekről meg ilyen-olyan eszmékről szól, persze csak beszélnek róla… ettől függetlenül zeneileg rengeteg jó banda született: Alghazanth, nagy kedvencem, vagy a Forgotten Tomb. Szerencsére kishazánkban is sok jó black banda van, elég ha a Witchcraftot említem vagy a Wrath of Azazelt. Nem tisztem a szimpatizánsokról véleményt alkotni, és nem is igazán szeretnék belemenni ezekbe a dolgokba. Tudod, mi nem foglalkozunk az ilyen „true – nem true” dolgokkal. Sajnos vannak, akik ezt másképp gondolják és ennek hangot is adnak. Persze mindenki máshogy fejezi ki önmagát, van aki attól érzi true-nak magát, hogy régi Darkthrone és Mayhem demókat hallgat. Van, aki attól, hogy kamuprofilokkal szid másokat közösségi portálokon. Embere válogatja, tudod. Szerencsére az utóbbi a kisebb réteg. Rengeteg rendes srác van a black arcok között.
Akhsesef: Nagyon sok nagyon jó zenekar van ma Magyarországon. Mi ezek közül az egyik szeretnénk lenni. Nagyon egyet tudok érteni Axeliorral ebben a kérdésben. Mikor megalapítottam a zenekart, eldöntöttem, hogy az emberek hitét, vallását tiszteletben tartjuk. Biztosan vannak olyanok, akik azt várják egy black metal zenekartól, hogy lázadjon, hogy szélsőséges eszmerendszert közvetítsen. De engem ez mindig is hidegen hagyott. Mindenki döntse el maga, miben hisz, miben nem! Ez magánügy. Sose éreztem magam azért többnek vagy kevesebbnek, mert mást hiszek. Én mindig is úgy gondoltam, mindenkinek joga van szimpatizálni valamilyen zenei irányzattal, valamilyen zenekarral. És sose néztem le valakit azért, mert más zenét szeret. Inkább elbeszélgettem vele, és gyakran hamar megértettem, őt mi fogta meg abban, mit mond neki. Az egészben a zene a lényeg!

Len: Honnan ered a Harloch név?
Akhsesef: A nevünket egy vár ihlette Észak-Walesben. A nevét leginkább Harlechnek írják mostanában, de megtalálható Harloch formában is. Kelta eredetű szó, tó felettit jelent.

Len: Mit jelent számotokra az arcfestés?
Axelior: Nekem ez eléggé komplikált. Első és legfontosabb dolog, tisztelet a nagyok felé, akik megalapították ezt az egész stílust, és igazán magasra emelkedtek: Immortal, Mayhem, Marduk, Dark Funeral, stb. Aztán tisztelet az őseink felé, akik hittek isteneikben és szellemeikben (őszintén hittek, és nem úgy, mint a mai emberek legtöbbje) és hitték azt, hogy így könnyebben tudnak kapcsolatot létesíteni velük. Még az, hogy a zenénken kívül (nekem legalábbis) hozzátartozik a teljes önkifejezéshez.
Akhsesef: Nem tudnék erre egyszerűen válaszolni. Úgy érzem, hogy hozzátartozik a black metalhoz az arcfestés. Ezen túl a kiállásunkhoz is ad valamiféle pluszt, de fontos számomra az is, hogy segít a szuverenitásunk megóvásában. A színpadon egy másik oldalamat kell mutatnom. Mint minden embernek, személyemnek is több oldala van. És nem tartanám szerencsésnek azt, ha ezeket összekevernék kívülállók.

Len: Nagyon ragaszkodtok a művésznevetekhez. Miért? Kinek mit jelent, vagy honnan jött a neve?
Axelior: Hát tudod, szerintem a zenekarban mindenkinek a neve a lelkének egy kivetülése. Axelior például minden szexuális bűn és gondolat atyja volt a pogány mitológiában. Ez olyasmi, amivel szimpatizálsz és bele tudod adni önmagad, azonosulni tudsz vele, szinte eggyé válik veled. Mert amikor fenn vagy a színpadon, önmagadnak azt a részét kell felvinni, ami nem mindig lehetsz az életben. Én is más vagyok a színpadon és civilben is. Szerintem ezért fontos, remélem érted, hogy ez az egész nem simán egy művésznév, hanem te magad, csak a lelked egy sötétebb része. :)
Akhsesef: Akhsesef egy egyiptomi isten, aki a híres Halottak Könyvének 75. fejezetében szerepel. Ennél többet nem tudni róla. A művésznevek használata szintén segít a személyes szuverenitásban – mint a festés.
A többiek névválasztását tőlük kérdezd meg, erre én helyettük nem mernék válaszolni!

Len: Elég sok tagcserétek volt. Mit gondoltok, ez minek volt köszönhető?
Akhsesef: Ez egy sajnálatos dolog, ami mindenképp sokban visszafogott minket. Nagyon sok problémát kell leküzdenie annak, aki zenélni akar – mint az élet más területein is. És ezek sok terhet rónak a zenekarokra, és azok tagjaira. Ezekkel a terhekkel pedig nem mindenki tud egyformán megküzdeni… Gondolom, ha valaki már hírnevet szerzett magának, ott már valamivel könnyebben lehet boldogulni. Mert erőt lehet meríteni a rajongók ezreiből. De addig, amíg az ember az ismeretlenség homályába vész, gyakran felmerül a kérdés: érdemes-e ezt csinálni? Ha nemleges a válasz, akkor ott már valami elromlott.

Len: 2008-ban kiadtatok egy EP-t. Mesélnétek egy kicsit róla?
Axelior: Szerintem egy remek anyag lett zeneileg. Személyes kedvenceim közé tartozik a Dacia capta és az Aki a csendet szereti :)
Akhsesef: Sok zenekar ad ki demókat, amiknek régen varázsa volt a gyengébb hangzás. De a technika fejlődésével az ember már otthon készíthet kiváló hangzású demót. Mi ellenben nem ezt az utat követtük, nem akartuk a véletlenre bízni a dolgot. Nagyon sokat dolgoztunk az Árnyjáték című EP-nken (amely a mai napig ingyenesen letölthető a zenekar oldaláról, de szívesen elküldjük bárkinek CD-n is). Épp stúdiót kerestünk, amikor a soproni MD Stúdiótól kaptunk egy ajánlatot. Tökéletes időzítés volt ez a számunkra. Kérdés se merült fel, hogy utazunk Sopronba. A felvételeknél Schmiedl „Smici” Tamás (Moby Dick) segédkezett, de a stúdióra bíztuk a keverést és a masteringet is. Azt hiszem, nem volt meglepő ezek után, hogy Smici több dalban is vendégszerepelt.

Len: Nem készültök esetleg újabb lemezt felvenni?
Akhsesef: Természetesen tervezzük a következő hangzóanyag rögzítését, de erről jelen pillanatban többet nem árulhatok el.

Len: Egy zenekarnak mindig jót szokott tenni egy videoklip. Nektek miért nincs még?
Axelior: Szerintem a dalok témái miatt nincs még videoklip. Mivel többnyire történelmi dolgokkal foglalkozunk, ezért elég nehéz hozzá minőségi videoklipet készíteni. Nehéz visszaadni mondjuk egy csata jelenetet vagy egy arénás kivégzést. Előbb-utóbb persze szeretnénk, és lesz is. De erről még nem tudunk sokat.
Akhsesef: Klip terén is – mint stúdiónál – csak a legjobbal elégednénk meg! Sajnos egy minőségi klip ára a csillagos eget súrolja, amire jelen pillanatban nincsen anyagi keretünk. Ahogy Axelior már elmondta, a dalok témája is olyan, amire tematikus klipet forgatni nekünk, a mi lehetőségeinkkel szinte lehetetlen.

Len: Hogy megy nálatok a dalírás?
Axelior: A dalok általában Akhsesef fejéből (csuklójából) pattannak ki, aki lehozza próbára, aztán együtt készre faragjuk őket.
Akhsesef: Valóban, a dalok zenei alapja és szövege is többnyire az én munkám. Igyekszem mindkettőben a lehető legtöbbet nyújtani. Gyakran több hónap előkészület előz meg egy-egy szöveget. A témáink sok utána olvasást igényelnek. Szövegeim talán három téma köré csoportosulnak: Erdélyország történelme, Egyiptom mitológiája és a boszorkányság. (Érdekes, hogy a Nile zenekart is így ismertem meg 10 éve. Valaki olvasta az egyiptomi témájú dalszövegeimet, és megkérdezte, hogy hallottam-e a Nile zenekarról. Mondtam, hogy nem. Természetesen ezek után rögtön utána is jártam a Nile zenekarnak.)
A zeneszerzéshez éppúgy, mint a szövegíráshoz számomra ihlet szükséges. Néhány éve sajnos nehezen ment mindkettő, volt egy hullámvölgy nálam. De jelenleg épp túl vagyok ezen, írom a dalokat.

Len: Ha valaki megkérdezné, hogy miért érdemes titeket hallgatni, mit mondanátok?
Axelior: Ez nehéz kérdés, de szerintem mindenki megtalálja a zenénkben a magának valót, mert elég változatos zenénk van. Nem igazán lehet bevonni simán a black metál jelző alá, mind zeneileg, mind szövegileg egyedit alkotunk, ami ahogy látom, tetszik az embereknek, és remélem, hogy mindez így is marad majd a jövőben. Az biztos, hogy garantáljuk nektek a minőségi zenét ugyanúgy mint eddig, jobbnál jobb koncerteket, és kitudja milyen meglepetésekkel szolgálunk még a jövőben ;)
Akhsesef: Én azt mondanám, hogy hallgassa meg a zenénket, lehetőleg egyszer nézzen meg minket élőben is (élőben minden más, hiszen látható az az 5 ember, aki az egészet csinálja, így sokkal személyesebb), és ha tetszett neki, jöjjön el legközelebb is a koncertünkre. Csak egy esélyt kérnék, semmi többet!

Len: Köszönöm, hogy itt voltatok, még találkozunk! ;)
Akhsesef: Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk!

http://www.facebook.com/harloch

Forrás: [ Blackbird Music ]