Újabb várva várt album, és most is kifejezetten az extrém mezőnyből. Az budapesti Harloch zenekar a 2008-as Árnyjáték EP után végre elkészült első nagylemezével. Az extrém metal hívei örülhetnek, mert méregerősre sikeredett! Szikár, gyors, semmihez sem hasonlítható zenét képzeljetek el. Illetve mégse. Inkább menjetek el nov. 23-án a Zúzda Rock Kertbe, és hallgassátok meg élőben! A november 5-én megjelenő Damnatio Ad Bestias c. első nagylemezük kapcsán tehát most Axelior-ral, a zenekar egyik gitárosával beszélgetek.

K.K.: Szia! Még nyáron hallottam, hogy készül a nagylemez. Mesélj, hogyan telt a stúdiózás?
Axelior: Szia Eszti! Remekül! A Soproni MD Stúdióban vettük fel a lemezt, Schmiedl „Smici” Tamás vezetésével, aki nagyon segítőkész volt. Végig jó hangulatban telt a stúdiózás. Én személy szerint csak 3 napot töltöttem Sopronban, de arról teljes mértékben pozitív véleményem van.

K.K.: Te mennyire vettél részt a dalszerzésben?
Axelior: Én 2011 nyarán kerültem be a zenekarba, akkorra a Sírrabló, Erdély és a Damnatio ad bestias már kész volt, a Gothia vázlatszinten, de a bekerülésem után nyerte el a végleges formáját. Valamilyen szinten majdnem minden dalban részt vettem úgy, ahogy a többiek is, de az alapokat Akhsesef írta.

K.K.: Induljunk ki a lemezcímből: Damnatio Ad Bestias, ami szó szerint vadállatokkal történő széttépetést jelent. Ez alapvetően egy ókori római kivégzési mód. Van kapcsolat a lemezcím és a dalcímek között?
Arra próbálok rájönni, hogy ez egy koncepció-e?
Axelior: Az album címe nem koncepciója a lemeznek, tehát a Damnatio ad bestias nem kapcsolható össze a többi dallal. Kifejezetten történelemmel foglalkozunk, különböző korokból és kultúrákból. Ez a zenekar sajátossága volt a kezdetektől fogva, és lesz is a későbbiekben. Tehát nem konceptalbum a Damnatio ad bestias.

K.K.: Kik azok a nagy elődök, akik műfajon belül hatással voltak rátok/rád? Mert én folyamatosan Bathory-ízt érzek a zenétekben, de nyilván van még más is.
Axelior: Bathory? Nem tudom, nekem ez soha nem jutott az eszembe. Szeretem a Bathory-t, de sosem tartozott a legnagyobb kedvenceim közé. Akik rám hatással voltak az legfőképpen Dave Mustaine! Persze ott van még a Slayer, a Marduk, az Immortal...

K.K.: Az arcfestéshez és a művésznévhez hogy viszonyulsz? Segít az átlényegülésben, amikor színpadra lépsz?
Axelior: Valamilyen szinten igen. Önmagadnak egy olyan részét viszed a színpadra, ami nem mindig lehetsz az életben. Én is más vagyok a színpadon és civilben is.

K.K.: Műfajon belül melyek azok a magyar zenekarok, akiket kiemelkedőnek tartasz, és/vagy te magad is hallgatsz?
Axelior: Műfajon belül? Nehéz kérdés. Számomra a hazai felhozatalból mindig a Witchcraft volt az etalon. De sok más magyar banda van, akik szintén jók. A debreceni Domhring, vagy a szegedi Athame, jó emberek jó zenével! De vannak még remek black bandák itthon, szerintem elég annyit mondanom, hogy Dusk, Vérzivatar, Forest Silence, Warkult, Mystagog, Diecold...

K.K.: Most, hogy kész az első nagylemez, mennyire várod a lemezbemutatót? November 23. nemsoká itt van.
Axelior: Egy kicsivel jobban várom ezt a koncertet, mint a többit, mindannyiunk életében meghatározó ez a lemez. És egy rendhagyó Harloch koncertet lát majd a közönség!

K.K.: Továbbá, tudtommal van egy saját fesztiválotok is, ami idén is megrendezésre kerül. Erről mesélj, kérlek!
Axelior: Igen, minden évben megrendezésre kerül a Dies Natalis Fesztivál, idén is lesz. Decemberben, de erről egyelőre bővebbet nem mondhatok. A fesztiválról annyit kell tudni, hogy kifejezetten a black, death metalt népszerűsíti, és szerencsére mindig szép számmal látogatják. A fesztivál oldalán hamarosan minden infó megtalálható lesz:
http://diesnatalis.harloch.hu

K.K.: Mennyire foglalkozol a „true” arcokkal, a fanyalgókkal, akik szerint black metált nem lehet jókedvűen, mosolyogva játszani? Ha rátok nézek, nem az jut eszembe, hogy „templomgyújtogató, megölöm-az-anyádat” típusú gyűlöletbrigáddal állok szemben. Egyszerűen egy jó, egyedi zenekart látok, akik mellesleg hihetetlen jó arcok.
Axelior: Köszönöm, hogy így gondolod! Nem vagyunk az a zenekar, aki foglalkozna a true-nem true dologgal. Sohasem érdekelt minket és soha nem akartunk megfelelni semmilyen stílusbeli ,,követelménynek”. Mi a Harloch vagyunk és ennyi. Emellett úgy gondolom, hogy a ,,black metal” jelzőt sem lehet ránk tenni, hiszen a klasszikus értelemben vett black metaltól elég távol állunk mind zeneileg mind emberileg. Természetesen mindenkinek megvan a véleménye, van, akinek jó, van, akinek rossz. Ezt el kell fogadni.

K.K.: Akkor a bulik is teljesen felszabadult hangulatban telnek? Én úgy vettem észre, pedig még csak 1 koncerteteken voltam.
Axelior: Abszolút. Én úgy látom, hogy minden koncerten magunkkal tudjuk ragadni a közönséget, hatást gyakorlunk az emberekre. Ez az egyik oka annak, amiért zenélek.

K.K.: Szerinted mitől lesz hiteles egy zene? Pl. ha elmész egy koncertre, mikor van az az érzésed, hogy igazi, egyedi, vagy divat/sablon zenét hallasz?
Axelior: Nehéz kérdés, mert mindenki másban látja azt, hogy mitől hiteles és ezt szerintem az egyén dönti el. Úgy gondolom, hogy mindig azt add, ami belőled jön, amit őszintén tudsz csinálni! Ha csak azért csinálsz valamit, hogy mások hitelesnek vagy épp divatosnak lássanak, ott már elromlott valami.

K.K.: Köszönöm az interjút!
Axelior: Én köszönöm, és találkozunk nov. 23-án!

http://www.harloch.hu
https://www.facebook.com/harloch