Eljött a várva várt nap. Nov. 5-én jelent meg a blackened death metal-ban utazó budapesti Harloch zenekar első nagylemeze Damnatio Ad Bestias címmel, aminek lemezbemutató koncertjére most, november 23-án, egy ködös péntek estén került sor. Nyáron már volt szerencsém a zenekarhoz, és akkor is nagyon hangulatos koncertet adtak. Most viszont nemcsak hogy hangulatos, de iszonyatosan összeszedett, profi műsort láthatott tőlük a nagyérdemű. Nagyon megadták a módját, 16 dallal, másfél órás műsoridővel, és olyan remek vendégzenekarokkal, mint a FlameDrop, a Wrath of Azazel, és a Cenobite. Tényleg óriási utazás volt, vissza az időben Szet Maatba, El-Háridzsába, Gothiába, Rómába és Salembe. Csak kár, hogy nem vittem nyakpárnát, mert borzasztóan fáj a nyakam még most is. Ez persze az Ő érdemük.

Először a mosonmagyaróvári FlameDrop zenekar lépett színpadra, akiken teljesen meglepődtem. Illetve teljesen tanácstalanul álltam a színpad előtt, és néztem, hogy hát ők meg kik?! És hol a p*csában bujkáltak? Iszonyat jók! Sajnos eddig kimaradtak az életemből, őket látva viszont újra rájöttem, hogy sokkal több tehetség van kishazánkban, mint azt legtöbben gondolják. Ők az egyik ilyen banda. Egy jól összerakott, összeszokott, melodikus death-thrash ötösfogatról van szó, akik rendelkeznek egy friss, ingyenesen letölthető demóval is. Nekem nagyon bejött a műsor! Itthon pótoltam a hiányosságaimat, és így utólag dicsérném meg a zenekart. A bő 3 éves fennállásuk alatt sikerült kialakítani egy olyan hangzásvilágot, ami miatt bárhol felismerem őket, hogy „na, EZ FlameDrop”. Koncerten engem letaglóztak, aztán itthon a Burn Every Clue címre keresztelt anyagot hallgatva nem kevésbé. Kissé szégyenletes, de jó, ha 6-7 ember állt a színpad előtt, amin teljesen felháborodtam. Hiába, nem túl hálás dolog nyitóbandának lenni. Azt viszont nem értem, hogy egy ilyen energikus és jó csapatot hogy lehet ülve hallgatni?!

Következett a Wrath of Azazel. Itt kérném meg a zenekart, bocsásson meg azért, amit most leírok… Mivel részben a Harloch zenekar rajongójaként és barátjaként érkeztem a koncertre, nem sokat hallottam belőlük, mert ez alatt a srácokat sminkeltem az öltözőben. :D Mire ezzel végeztünk, azt vettem észre, hogy vége a WOA műsorának és már nekik kell beállniuk.

Úgy negyed órával később pedig kezdetét vette a nagy utazás, színpadra állt a Harloch. Immár tökéletes maszkokban, behangolva, beállítva a húrok közé csaptak. A másfél órás műsorban helyet kapott a teljes Damnatio Ad Bestias lemez, az előző, 2008-as Árnyjáték EP anyaga, plusz két Behemoth és egy Immortal feldolgozás is. Nagyon jól volt felépítve a számlista is, váltogatva kaptuk a régi és az új nótákat, itt-ott megtűzdelve a feldolgozásokkal. Most szinte teljesen megtelt a pici tánctér a Harloch műsora alatt. A Zúzda Rock Kert mondjuk, kedvez is az ilyen rétegzenés klub buliknak… Röviden és tömören, családias és nagyon jó. Sok jó ember kis helyen is jót tud zúzni, hát még a nagyon! Na szóval, az arénás kivégzéseket idéző prológus után egyből az arcunkba tolták a címadó dalt és a Homokba fúlt sereg c. egyik új szerzeményt. De a személyes kedvencem az új lemezről nem ez, hanem az Erdély és a Salemi mese volt, amelyeket pár nótával később szintén eljátszottak. Ahogy előzőleg meghallgattam a lemezt, volt egy sejtésem, hogy a Salemi mese elég nagyot fog szólni…így is lett. Az Erdély dallamos gitártémái után kellemes meglepetés volt a masszív Behemoth dal, a Chant for Eschaton 2000. Öröm volt nézni, ahogy hullámzik az embermassza a színpad előtt, most már konkrétan lépni sem lehetett. A Salemi mese után pedig még vendég énekes is akadt Iván Péter „Kenny” személyében, aki a néhai Total Metal klub éléről lehet ismerős. Na, hát ez a dal hibátlan volt az ő előadásában. Egész pontosan a Withstand the Fall of Time című Immortal szerzeményről van szó. Itt már majdnem a setlist végén jártunk, csak még nem tudtuk… Még hátra volt két régebbi, de nem kevésbé ütős dal, majd a ráadásban még 3 szám. Legutoljára még egyszer megsimogatták a kis lelkem egy másik Behemoth feldolgozással. Az Ov Fire and the Void tette fel a koronát a koncertre, mint tökéletes záró nóta. A hangtechnikára sem lehetett panaszom egész este, rég voltam ilyen igényes klubban.

Ezután egyik pillanatról a másikra eltűnt a tömeg a színpad elől, bár gyanítom, hogy csak levegőzni, sörért, vagy cigizni. Ugyanis még hátra volt az utolsóként fellépő Cenobite. Becsületesen meghallgattam két számukat, és annyit tudok mondani, hogy a magas, szőke, mosolygós ordibátor úr és kollegája szimpatikusabb volt, mint az éneklése. A zene nagyon bejött, jó lendületes, szikár death metal, csak sajnos ez az énekstílus tőlem olyan távol áll, mint X-faktoros versenyzőtől a tehetség. Azért volt még pár kitartó arc, aki végig zúzta a koncertjüket. Tegyük hozzá, éjjel 1 óra körül jártunk már. Mi odakint a kertben már nagyban locsolgattuk söritallal a torkunkat, amikor lejöttek a színpadról.

Mindent összevetve nagyon jó kis este volt. Mind a koncertek, és mind a Zúzdával való találkozás után szép emlékekkel jöttem haza. Köszönöm Ellának és a Zúzda Rock Kertnek, hogy ott lehettem!

http://www.cenobite.hu
http://www.facebook.com/flamedrop
http://www.harloch.hu
http://azazel.tk