Osztrák földről érkezett a Pokolfűrész nevű borzalmas black metal hadtest, mely 2001-ben alakult Grazban és a beszédes című Cold a Hellsaw harmadik nagylemeze. Gyakorlatilag a csapatot két ember alkotja Aries (gitár, basszus és persze vokál), illetve Svart (dobok). Személy szerint a black metallal való ismeretségem elég régi már, többek között azért mert Bathory-n nőttem fel...Apám nagy kedvence volt, így többnyire ez ment otthon. Igaz, ekkor kb. 8 éves lehettem, így nem értettem belőle semmit, ráadásul ijesztő zajnak tartottam. Most már viszont megtanultam, hogy ezt először meg kell érteni, és csak azután lehet megszeretni. Ma már az egyik legkedvesebb black metal zenekar számomra, így nem volt nehéz ráhangolódni a Hellsaw albumára, mivel főbb hatásaik között jelölik meg ők is. A tények a következők: adott egy osztrák black metal horda, akik a norvég ikonokat meghazudtolóan jó zenét játszanak. Ezt gondoltam a második szám környékén...de aztán felemás érzésekkel fejeztem be a fülelést.

A lemez egy számomra fura, akusztikus intróval nyit a Suicide Journey c. számmal, ami szinte törvényszerűen csap át darálásba. Mindenesetre nagyon eredeti, ahogy bevezetik ezt a pusztítást, ami aztán dübörög tovább...Az iszonyú, fagyos atmoszféra áthatja az egész lemezt, és ez meg is teremti a hangulatot az elkövetkezőkre. A szövegeiket tekintve ez lehetne akár suicidal black is, csak kár hogy nem ANNYIRA lassú. De itt nem is szükséges, mert a Cold ereje nem a szövegben van, hanem a gyilkos hangzásban. Igen- merthogy a hangzás abszolút 10 pontos. Szépen, arányosan szól, ami nagy erény, mert minden egyes hang úgy szól, ahogy kell.

Ez egy igazi fejleszakítós album, de engem rettentően zavar az, hogy szinte minden dalban középtájon van elhelyezve valamilyen akusztikus rész, ami megszakítja a szám lendületét. Nincs bajom a lassulásokkal, ha az egy szám végén van, mintegy levezetésként, de ha direkt megtörik a lendületet azzal, hogy a szám közepére teszik, azzal igen. Hozzáteszem azt is, hogy nekem helyenként túl ritmusos azok a részek állnak közel hozzám, ahol folyamatos a darálás, blastbeat-ekkel kombinálva. Ettől még ugyanolyan hatásos zene-szakít mint a láncfűrész-de ezek erősen rontják az összképet. Még szerencse hogy Aries hangja olyan hátborzongatóan gonosz, mint kevés black metal énekesnek. Már csak ezért is megéri meghallgatni. Viszont van még egy kiemelendő szám, az albumot záró Subterranian Empire, amely teljes egészében akusztikus, gyönyörű, és félelmetes. Igazából, ha a számokat egyenként kéne pontoznom, ez az egy lenne 10-es, mert egységes a hangulat, a zene, és a hörgés...ha viszont az albumot, akkor sajnos csak 7-es.

Összességében tetszik, amit ezek az osztrákok csinálnak. A lemeznek megvan az a dermesztő légköre, ami az igazi fekete fémet jellemzi, de gyanítom, hogy nem sokszor fogom elővenni. Írásom elején a Hellsaw-t láncfűrészként jellemeztem, de így az album többszöri meghallgatása után sajnos, már csak lombfűrész...

Hellsaw - Cold :

1. A Suicide Journey 08:07
2. The Black Death 04:29
3. Der Harzwald 06:42
4. 1°F 00:49
5. Cold Aeon 04:43
6. Psycho Pastor 05:09
7. Sulphur Prayer 01:35
8. I Saw Hell 02:50
9. Eyes of Ice 04:00
10. Moonrites Diabolicum 06:10
11. Subterranian Empire 5:10
Értékelés : 10 / 7

http://www.hellsaw.com