- Az életmű koncertről kit próbáltál lebeszélni?

- Hasonló buliról már régóta volt szó, először a negyedszázados jubileumnál merült fel, a Jég dupla whiskyvel című könyv megjelenésekor. Akkor és azóta is többen jelentkeztek, hogy milyen jó volna egy színpadra állítani a szövegeimet éneklőket. Mindig mondtam, hogy rendben, én is meghallgatnám, mégsem lett belőle semmi, közben ráébredhettek a szervezők, micsoda irdatlan munka volna létrehozni. Karácsony táján Kersák Hugi vetette fel újra az ötletet, mosolyogva válaszoltam, hogy persze, csináld meg – erre valóban megcsinálta!

- Dalszövegeiden túl mennyire vagy benne a koncertben?

- Sosem jutott eszembe saját sütésű születésnapi tortával meglepni magam... Kezdetben volt bennem ellenérzés, hogy esetleg technikai, szervezési feladatokkal kell foglalkoznom, de Hugi minden ilyen terhet levesz a vállamról. A szellemi részben, az ötletelésben viszont nagyon szívesen és teljes lendülettel veszek részt. Izgalmas volt kitalálni a koncert felépítését.

- Nem egyfajta fesztivál lesz?

- Ezt mindenképpen el akartam kerülni. Felmegy az egyik zenekar, csörömpöl, meghajol, lemegy, érkezik a következő, csörömpöl... és így tovább. Fantáziátlannak érzem. Ahogyan gyorsan elvetettük a dalok időrendben való megszólaltatását is. Kell, hogy legyen íve, dramaturgiája a koncertnek! S mivel szövegíróé az este, az ívet maguk a dalszövegek fogják megadni. A számok gondolatsort alkotnak, helyenként ugyanazt a témát folytatják, máskor egymásnak válaszolnak. Az egyes „blokkok” egymásba csúsznak, méghozzá olyan módon, hogy az épp színpadon lévőkhöz utolsó nótájukban csatlakoznak a következő fellépők. Nem véletlenszerűen: a vendégeskedések is indokoltak, hitelesek, ráadásul kimondottan érdekesek lesznek, hiszen ilyen formában, ilyen előadókkal még sosem szólaltak meg ezek a dalok. S valószínűleg nem is fognak.

- Kérdés, hogy a nagy sláger- és sztárparádé közepette észre fogjuk-e venni a koncert dramaturgiáját.

- Ha a hallgató hajlandó lesz odafigyelni a gondolati felfűzésre, egységesnek fogja érezni az előadást, dacára annak, hogy nagyon eltérő zenei stílusok szólalnak majd meg. S sztár ugyan valóban sok lesz a színpadon (sőt, a kivetítőn is, mert a zenekar együtt fog játszani a felvételről éneklő Cserháti Zsuzsával és Tunyogi Péterrel), de nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy a zenekarok általában nem teljes létszámban lesznek jelen. Az technikailag is megoldhatatlan volna, néhány esetben más okokból sem valósítható meg. A műsort egyébként nem feltétlenül a „kötelező” darabokból állítottuk össze, hanem legalább olyan jó, vagy még jobb, csak épp kevésbé elcsépelt dalokból. Illetve bizonyos formában megszólalnak majd a legnagyobb slágerek is, de hogy miképpen, az legyen meglepetés.

Egyébként nagyon nehéz volt dönteni, hogy mi kerüljön műsorra, mit hagyjunk ki. Balázs Fecóval negyven éve dolgozom, Charlie-val tíz lemezt készítettem – ilyen hatalmas anyagokból válasszunk ki négy-öt nótát? Megtettük, s mindegyiknek pontosan megvan a helye, a kimaradtakból mégis lehetne még egy teljes koncertet rendezni. S így is több mint három és fél órás lesz az előadás.

- Kezemben van a műsor, nem fogom elrontani a meglepetéseket, hogy ki kivel lép fel, milyen dalt ad elő, annyi azonban kikívánkozik, hogy lenyűgöző a lista. Megörökítitek a koncertet?

- Az m1 veszi fel, részleteket már májusban lehet látni róla, a rólam készülő portréműsorban, később DVD-n jelenik meg. A tévé hozzáállása nagyon kellemesen lepett meg, a százperces portrét szombat esti főműsoridőben vetítenék, a koncerthez ingyen készítettek reklámot. Nem a kézzelfogható része érdekel, hanem az, hogy elismerik a munkásságom, s úgy gondolják, valami igazán komoly dolog lehet ebből a koncertből. A tévé mellett újságokat is említhetnék, a telefonom szinte folyamatosan csörög. S persze először a fellépőkről kellett volna beszélnem, mert azonnal és örömmel mondtak igent az invitálásra, hogy még akár ingyen is jönnének, ott a helyük. Nagyon jó érezni a felém irányuló szeretetet.