Az „akasztják a hóhért” közmondás jegyében most kedves kollégámat, Len-t kérdezem, aki újságírói tehetsége mellett még remek hangszeres zenész is. Van ugyanis egy dédelgetett szólóprojektje, a Hybrid Reality, és e név alatt nemrég jelent meg az Infinity címet kapott négyszámos EP. Ennek kapcsán beszélgettünk most, olvassátok!

KK: Először is, kérlek, mesélj magadról, mi az amit az Olvasóknak tudni érdemes rólad?
K.E. Lenhárd: Hát jól feladtad a leckét. :) Úgy gondolom, hogy elég erősen megosztó személyiség vagyok, hiszen rettenet egy modorom tud lenni és rengeteg rossz szokásom van, amiket természetesen igyekszem folyamatosan leküzdeni. De alapjáraton azért jól megértem magam mindenkivel. Próbálok mindenkit úgy kezelni, ahogy másoktól is elvárnám, hogy velem bánjanak. Persze ez sem mindig egyszerű. Folyamatosan kattogok valamin. Zene, írás, költészet, képszerkesztgetés, akármi. Rengetegszer volt olyan, hogy túl sok mindent szerettem volna egyszerre csinálni, aminek persze nem lett soha jó vége. De most kicsit helyre raktam magam és végül ennek eredményeképpen született meg az Infinity EP. Mindenképpen be szerettem volna bizonyítani magamnak, hogy össze tudok rakni egy ilyen jellegű anyagot egyedül.

KK: Több formációban is megfordultál, jelenleg a Blackbird Music Blog-ot vezeted, és most kihoztad az Infinity EP-t. A zenélésen kívül mással is foglalkozol, vagy gitárral a kezedben kelsz és fekszel? :D
K.E. Lenhárd: Ahogy te is mondtad, ott a Blackbird Music Blog. :) Próbálok segíteni a zenekaroknak, hogy eljussanak minél több emberhez. Vannak zenekar bemutató cikkek, interjúk, lemezkritikák, hangszerbemutatók. Néha nehéz egyedül csinálni és mindig friss, aktuális és érdekes anyagot találni, de élvezem. Nagyon sok érdekes emberrel hozott már össze a blog. Ezen kívül szoktam még novellákat és verseket is írogatni, de ezek közül nagyon keveset szoktam publikálni. Hogy gitárral kelek és fekszem? :) Meglepődnél milyen kevés időt töltök zenéléssel a hétköznapokban. Persze a zenekari próbákra mindig gyakorlok, és néha rám jön, hogy meg kellene tanulni néhány új dalt.

KK: A zene mögött abszolút fel lehet ismerni téged, és előttem egy kiegyensúlyozott, de nagyon érzékeny ember képe rajzolódik ki, ezt a négy számot hallgatva. Tényleg ennyire érzékeny vagy a körülötted zajló dolgokra?
K.E. Lenhárd: A kiegyensúlyozottság azért annyira nem igaz… vagyis nem volt mindig az. Az elmúlt években nagyon sok volt a spontán hangulatingadozás, és ahogy az előbb említettem is, egyfolytában kapkodtam és mindent mindig egyszerre akartam. Mára tényleg sikerült „lenyugodnom” és többnyire hideg fejjel gondolkodom. Saját magammal is valahogy megbékéltem és végre van egy kis türelmem is. :) Amúgy meg igen, néha hajlamos vagyok túlzottan kiakadni a külvilág dolgain. De az EP dalaiban inkább személyes érzelmeket vezettem le.

KK: Egészen pontosan mi fogalmazódik meg az Infinity EP-ben? Bemutatnád pár szóban a dalokat?
K.E. Lenhárd:
#1 I still have a Dream
Még a Message from the Otherside idején írtam. Eredetileg koncert intro-nak szerettem volna használni. Így kézenfekvő volt lemez intro-nak bedobni. A korai időszakban a Spirál munkacímet viselte, majd később amikor továbbgondoltam és belekerült Martin Luther King beszéde, megváltoztattam I still have a Dream-re. Mindig is az álmokról szólt. Hogy hogyan haladunk előre, esünk el és kelünk fel újra és újra úgy, hogy nem tudjuk vajon célba érünk-e valaha. Martin Luther King munkásságát pedig mindig is nagyon nagyra értékeltem. Nagyon sokat tett a fiatalokért és harcolt az emberek jogaiért és a háborúk ellen. Olyan eszméket képviselt, amikre ma is szükség volna. Amikor meghallottam azt a beszéd részletet, egészen átfogalmazódott a fejemben a dal. Tekintsünk hát példaképként Mr. King-re és hajtsunk az álmainkért.


#2 Infinity
Az EP legrégebbi száma. Még a Theater of the Shades működése idején kezdtem el rajta dolgozni, majd nagyon sok ideig csak hánykódott. Mikor a Message from the Othersideban játszottam és nagyon nem találtuk a saját stílusunkat, gondoltam megmutatom a srácoknak. Szinte a zenekar himnuszává vált. Nem volt kérdés hogy felkerül-e az EP-re és hogy ez lesz a címadó dal. A sample sávok jelentős részét a volt Message sampler, Miklós Gábor készítette eredetileg, de megengedte, hogy a Hybrid Rality keretein belül felhasználjam, és hogy belepiszkáljak egy picit. Ezúton is szeretném neki megköszönni. :) Az Infinity az végtelen körforgásról szól. A hétköznapok unalmának elviselhetetlenségéről, a türelemről, a tétlenségről és a sodródásról. Nekem az a kedvencem a kislemezről. Talán ez áll hozzám a legközelebb.

#3 Swimming in the Smoke
Ez a legérzelmesebb, legfájdalmasabb tétel az kislemezen. A dal elején lévő tiszta gitáros harmónia már nagyon régóta megvan, de egyszerűen sehogy nem tudtam folytatni. Néhány hónap jegelés után kattant be újra az az érzés, ami az intro születésekor is nyomta a lelkemet. A dal végére négy vagy öt féle különböző szólót is írtam... de hiába, a legegyszerűbb bizonyult most is a legjobbnak. A harag, kapzsiság, gyűlölet lángjainak fullasztó füstjében való lebegésről szól. Tudom, elcsépelten és közhelyesen hangzik, hiszen minden második dal erről szól. De nekem szükségem volt erre.

#4 Nebula
A lemez legfiatalabb dala, viszont ő is okozta a legtöbb fejtörést. Hét vagy nyolc különböző változata volt már. Természetesen a végső forma megint csak a semmiből termett elő, hasonlóan a Swimming in the Smoke-hoz. Az EP talán legváltozatosabb, legszínesebb szerzeménye, hiszen rengeteg stílus és hangulatelem keveredik benne. A Nebula – csillagköd -, kifejezi azt, amit a baráti kapcsolatokról gondolok. Csillagok, amik együtt ragyognak, összetartoznak. Ha egy csillag „kialszik”, a köd már soha nem lesz ugyanolyan. Tökéletes zárása az Infinity EP-nek.

KK: Azt kell mondjam, büszke lehetsz magadra, mert ez a Hybrid Reality projekt abszolút unikum. Hallani, hogy a te szellemi terméked, de kíváncsi lennék, hogy élőben hogyan szólaltatod meg. Várható valamikor egy koncert?
K.E. Lenhárd: Nagyon szépen köszönöm. :) Szerintem túl sok emberhez nem jut majd el a zeném, úgyhogy nem tartom valószínűnek, hogy lesz igény koncertekre. Viszont ha mégis, a zenekarom tagjai nagyon szívesen vállalnák a sessionzenélést néhány bulin.

KK: És miért lett instrumentális? Ami egyébként nem baj, de nagyon durva, hogy már kb. tízszer végighallgattam, és csak most tűnt fel, hogy hiányzik az ének. Ez szándékos volt?
K.E. Lenhárd: Már az első „szólóprojektem” idején nagy szerelmese voltam az instrumentális zenének, és csakis ilyesmiben gondolkodtam. Sokkal nagyobb kihívás szavak nélkül kifejezni egy érzést. Menet közben annyian sulykolták belém, hogy az ének elengedhetetlen és hogy a zene unalmas nélküle, hogy szinte evidens volt, hogy az Infinity EP vokállal együtt fog megjelenni. Másfél-két héttel a megjelenés előtt kezdtem el dolgozni a vokálon, és szembesültem vele, hogy olyan jellegű témákhoz, amiket én elképzeltem, abszolút nincs hangom. Teljesen kétségbeestem, és elkezdtem kapkodni, kísérletezni a hangommal. Végre a komfortzónámban mozogtam és születtek is jó témák, de jött egy régi cimborám, aki megkérdezte, hogy miért erőltetem a dolgot, eredetileg úgy is instrumentális anyagon gondolkodtam. Ez persze nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem lesznek énekes számok. De erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. :)

KK: És a zongorával mi lett? Még a Theater of the Shades időkből ragadt meg a fejemben egy zongora szerzeményed, az Orchid. Nem gondoltál arra, hogy lírai dalnál nagyobb teret adhatnál a zongorának?
K.E. Lenhárd: A mai napig imádom a zongorát, de úgy érzem, hogy még nagyon sokat kell tanulnom ahhoz, hogy tényleg igazán komoly zongorás darabokat tudjak írni. Az EP számain is minél több helyen próbáltam beiktatni. Szóval a későbbiekben egészen biztos fognak ilyen jellegű dalok is jönni. Viszont akkor ezek szerint lemaradtál róla, karácsonykor közzétettem egy ajándék dalt, Miracle címmel. Tessék.
Miracle:
http://www.youtube.com/watch?v=VWFinozwovc
Orchid:
https://soundcloud.com/lenhard/len-orchid

KK: Milyen zenék, zenekarok voltak hatással rád mostanában, az EP születése alatt?
K.E. Lenhárd: Elég hosszú időszakról van szó, mert ugye az összes dal más-más időszakban született. Az egyértelmű, hogy mindenhol jelen van a Linkin Park-tól tanult eszme, miszerint nem foglalkozok a stílusok között lévő határokkal és bármit összekeverek bármivel, ha az úgy nekem tetszik. Az utóbbi időben engem is egy picit elkapott a matek/djent láz, és ez azt hiszem az Infinity-ben és a Nebulában érezhető leginkább. A zenekarom miatt nagyon beleástam magamat a metalcore, post-hardcore irányvonalba is, és át is vettem pár dolgot. De tagadhatatlan a Deftones hatása is. De nagyon bennem van a Chimaira doomosabb vonalának a hangulata is.

KK: Ezek a stílusok, zenék így, egymással keveredve számomra rettentő érdekes elegyet alkotnak.
Ha nagyon skatulyázni kéne, te mit mondanál?
K.E. Lenhárd: Nagyon megfogtál ezzel a kérdéssel. :) Nagyon, de tényleg nagyon talán, felmerülhet a nu-metal elnevezés is. De a kísérletezős jelleg miatt talán az experimental-metal illene a legjobban rá. Nem szeretem a stílus dolgaimat feszegetni. :)

KK: Mondjuk ki, ez az anyag az érzékenyebbik oldaladat tükrözi. De ott van a zenekarod, ami a durvább vonalat képviseli. Ott a másfajta érzéseidet is meg tudod élni, úgy, mint düh, fájdalom? Erről mesélj egy picit, kérlek!
K.E. Lenhárd: Igen, a Heroes Never Die kicsit súlyosabb. Ott a zenék jelentős része nem tőlem származik. Bár itt-ott azért belenyúltam nagyon picit, és új szövegeket is írtam már. Az ottani dalok sokkal dinamikusabbak, erőteljesebbek. Természetesen ott is vannak személyes vonatkozású szövegek hiányérzetről, vagy pont dühről és fájdalomról, de előfordulnak konkrét történetek és filozofálgatások is. Velük együtt teljes a zenei életem, hiszen a "művészkedős" oldal mellett azért egy kicsit tombolni is tudok. Tökéletes az összhang.

KK: És mik a további tervek?
K.E. Lenhárd: Tervezek összehozni egy videót, aztán némi pihenés után nekiállunk a zenekarom kislemezét is felvenni. Tavaszra/nyárra tervezek néhány meglepetést még a Hybrid Reality-vel, aztán szeretnék nekilátni a második kislemez elkészítésének. De semmi konkrétat nem árulok el még. :)

KK: Szeretnél még hozzáfűzni valamit?
K.E. Lenhárd: Mindenekelőtt, szeretném megköszönni a hihetetlenül jó borítót Lövész Tamásnak, a sample segítséget Miklós Gábornak, a szakmai tippeket Nagaarumnak, Illés Andrásnak, Csák Péternek és Szegvári Andrásnak. És természetesen köszönöm szépen neked a lehetőséget, hogy megjelenhettem itt.

KK: Én köszönöm az interjút, és hogy ilyen őszintén válaszoltál! További sok sikert neked! :)


Facebook: http://www.facebook.com/pages/Hybrid-Reality/362688483799774
BandCamp: http://hybridreality.bandcamp.com
Youtube: http://www.youtube.com/channel/UCylm6AxXEDZ0ynnXXLygthw
SoundCloud: http://soundcloud.com/lenhard