Egy újabb szürke hétköznapomat dobta fel a szerdai Iced Earth koncert. Másnap munkanap, de ez senkit nem zavart, rajongók így szép számban érkeztek. Már tavaly nyilvánosságra került az információ, miszerint idén se kerüli el kis hazánkat a zenekar turnébusza, mely tény külön örömömre szolgált annak fényében, hogy a legutóbbi alkalommal nem tudtam jelen lenni. A harmincadik évét taposó tampai zenekar legújabb, szám szerint tizenegyedik stúdióalbuma egy hónapja jelent meg Plagues Of Babylon címmel, egyben a második korong, ahol már Stu Block hangja hallható. Szokás szerint mikor ilyen érdekes torkú zenész kerül egy bandába, mindig felvetődik bennem, hogy élőben is oly színes palettán mozog a hangszíne? Megbizonyosodhattam róla, igen! De ne szaladjunk ennyire előre :)

Többször is előfordult már, hogy az első fellépő vette birtokba a színpadot, mire bejutottam, annak ellenére, hogy időben érkeztem. Őszintén szólva, sem a Warbringer, se az Elm Street csapatát nem ismertem korábban, viszont nem ez az első eset, hogy koncerten tetszett meg 1-2 banda és utána szereztem be róluk, amit tudtam. Az ausztrál Elm Street is pont ilyen zenekarnak bizonyult az est folyamán. Egyből megfogott a zenéjük. 2011-ben Barbed Wire Metal címmel jött ki a debütáló albumuk, remélhetőleg előrukkolnak hamarosan valami friss anyaggal is. Fiatalok, de annál nagyobb lendülettel tolták végig a nekik jutó 30 percet (nem mellékesen pontos kezdéssel). A régi Carcass-ra emlékeztetett leginkább stílusuk, nem lepődnék meg, ha ott sorakozna a kedvenceik között, vagy az őket ért zenei hatások felsorolásában. Tartalmas fél órát kaptunk a srácoktól, esetenként dallamos elemekkel megtűzdelve zúzták végig karcsú műsoridejüket, miközben szivárogtak be az emberek a terembe.

A nemrégiben új koronggal jelentkezett Warbringer következett a színpadon. A húzós thrash kedvelőinek igazi felüdülés lehetett a banda produkciója. Habár most nem pont erre vágytam, időnként tudatosan is ellátogatok ilyen jellegű zenekarok koncertjére. Jelen fellépő kevésbé fogott meg, de nem tagadom, hangulatom ellenére jó bemelegítésnek bizonyult a háromnegyed órányi zúzda, mit a Los Angeles-i társaság nekünk szánt.

Némi átszerelést követően kezdett a sokak által leginkább várt Iced Earth. A turné a friss kiadvány köré épült, olyannyira, hogy a műsor első két dalát is az új lemezről választották. Mindenki számára más élményhez, korszakhoz kapcsolódik, hogyan szeretett bele egy bandába, szerintem a zenekar történetében a Dark Saga az egyik leginkább meghatározó album. Örültem is, hogy kaptunk abból is egy csipetnyit :) (Bár az ’I Died For You’-t is meghallgattam volna, sajnos ezúttal kimaradt, talán majd legközelebb.) Számomra a Dystropia a másik olyan album, amelyen minden dal kedvenc, egy rosszat nem tudnék kiemelni.

Mikor énekest vált egy zenekar, akkor szoktam általában kiábrándulni, de itt fordítva történt, újra "szerelmes" lettem. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen torkot találnak, aki egy számon belül akár 3 szólamban is énekel és változtatja hangszíneit, elképesztő :) Pár jól eltalált lassú számot is magáénak tudhat a banda, közülük a ’Melancholy’ olybá tűnik, kicsit ’lejárt lemez’ lehet. Viszont van helyette néhány újabb darab, ami koncerten bevethető, mint ahogy ezúttal az „If I Could See You”, avagy a „Plagues Of Babylon” slágergyanús dala. Majd a Dark Saga albumról következett egy nagy kedvenc, a „The Hunter”.

Az új album nem jött be annyira, mint előzőleg a Dystopia, bár megeshet, nem mélyültem el még benne eléggé. Bíztam benne, az imént említett Dystopia néhány dala is elhangzik majd. Mint sok más zenekarnál, itt is azt a tendenciát vettem észre, pár év szükséges ahhoz, hogy lemezzel rukkoljanak elő, ami az elejétől a végéig leköt, vagy éppen közelíti a tökéletest. A Burning Times-ról is 3 dal került a listára, csak pont a Melancholy nem. De ahogy észlelem, már sehol sem játsszák. Amikor legutóbb nálunk jártak, akkor sem szerepelt a repertoárban, pedig a rajongók várták, sőt, a közönségnek célzott kérdésre, miszerint melyik a legnagyobb slágerünk, hiába ordibálták az egybegyűltek, a Melancholy akkor is kimaradt :(

Olyan hamar elszállt az a másfél óra, észre se vettem. Természetesen hallgattam volna még őket tovább, szerencsére a színpadról levonulva mindössze pár perc pihenőt tartottak, majd ráadás gyanánt három dal erejéig visszatértek a színpadra. A Dystropia nyitó tételét, amit élőben is valóban három hangszínben énekelt Stu Block, elképedve néztem, pontosabban hallgattam :) Az utolsó számnál visszanyúltak az első albumig, s hangzott el az Iced Earth című dal. Mindent egybevetve tényleg jó kis hangulatot csináltak a fiúk, nekem nagyon tetszett és remélem, jönnek még erre, ha igen, akkor újra ott a helyem :)


Iced Earth dallista:
1.Plagues of Babylon
2. Democide
3.Dark Saga
4.V
5. If I Could See You
6. The Hunter
7. Disciples of the Lie
8. Among the Living Dead
9. Burning Times
10. Red Baron/Blue Mix
11. Blessed Are You
12.Vengeance Is Mine
13. Cthulhu
14. My Own Savior
15. The End
16. A Question of Heaven
17.Dystropia
18.Watching Over Me
19. Iced Earth


http://www.icedearth.com
http://www.metalelmstreet.com
http://www.warbringermusic.com

http://concerto.hu
http://www.club202.hu