Hajni : Szerinted melyik a leghülyébb kérdés, amivel ilyenkor be lehet nyitni?
Idoru : Az, hogy mikor alakultatok és az, hogy akkor most „Idoru” vagy „Ájdoru”...

Hajni : Mikor alakultatok és hogy ejtik a banda nevét?
Idoru : Csatt 1 füles...:))

Hajni : Ha halmazokról beszélnénk, te melyik halmazba raknád a bandát a hazai muzikszférán belül, és szerinted mekkora az igény erre a halmazra?
Idoru : Magyarországi viszonylatban alapvetően rétegzenét játszunk, a dallamos ütemesebbik fajtát. Az új lemezünk fő célja volt, hogy egészségesen fúzionáljuk a metal, a modern rock, a hardcore, és a punkrock elemket, sőt, ellenpontként némi akusztikus vonulattal is előálltunk. Az Idoru egy olyan underground banda, ami látszatra könnyen emészthető, ámbár megfelelő mértékben súlyos és technikás ahhoz, hogy rá lehessen biggyeszteni bármilyen jelzőt. Egész egyszerűen egy modernebb felfogásban tevékenykedő nyitott, jó kedélyű brigád, akik bírják a torzított gitár hangját. Mivel az átlag életkor 27 év, mondhatni a fiataloknak elég érett „rock”, az idősebbeknek pedig elég fiatalos „rock” energiákkal bír a 'Doru, és a tapasztalatok szerint bármely korosztály felől jöhet érdeklődés, ezért arra a kérdésre, hogy van-e ránk igény, illetve a halmazunkra, a válasz hála istennek igen!

Hajni : Mit gondolsz, könnyű a különböző hazai rock zenei stílusokban az átjárhatóság a rajongók számára?
Idoru : Tudod, sajnálattal közlöm, hogy tátong a szakadék. Valami valahol valamikor nagyon el lett szúrva. Borzasztó messze vannak egymástól az emberek. A fene se tudja, mikor fog elkészülni az a bizonyos híd, ami oda-vissza átjárást biztosít a rockzenei szegmensek között, és garantál egy nyitottabb hozzáállást. Mert itt a nyitottság az alapvető probléma. Valamiért nagyon elzárkózóak az emberek, és sokkal inkább pesszimisták, mint optimisták. Nem azt nézik, mi lehet a jó, hanem folyton azt hangoztatják mi és mennyire rossz. Még akkor sem omlik le igazából a közöny vagy a negatív hozzáállás fala, mikor ingyen lenne erre lehetőség, mondjuk egy belépőmentes rendezvénynél. Ez a lelki-szellemi aspektus valahonnan mélyről jön, és borzasztó nehéz kikódolni, felül írni. Úgy érzem, ezt szívja az ország a mai napig. Természetesen akadnak kivételek a rock zenében, akik hangoztatják ugyan a nyitottságot, a pozitív hozzáállást, de hangjuk nagyon hamar elhal, ha nem kapnak megerősítést. Zenekari szinten a folyamatos fikázás megy, meg a rivalizálás, ráadásul sokszor értelmes zenész emberek is beleesnek ebbe a hibába. Aztán a végeredmény az lesz, hogy nem tud megvalósulni valami ócska filléres presztízsvita miatt egy jó fúzión alapuló fasza kis emlékezetes koncert, turné, vagy akár fesztivál. Ellenpélda szerencsére azért akad: Road-Subscibe turné, Royal Flush turné, Idoru-Grenma turné, Idoru-Blind Myself turné, Blind Myself-Cadaveres turné, Insane-Grenma-Fish turné, és még lehetne sorolni...lényeg a nyitottság! A zenehallgatóságra pedig nagyon rányomja bélyegét az előítélet, amit általában felszínes szempontok alapján hoznak. Sokan képesek elásni bandákat, csak mert nem tetszik az imidzsük. Sőt, szarozzák is, ami nem biztos, hogy helyes döntés, annál inkább „rosszarcságról” árulkodik. A „rosszarcság” viszont visszaüt, ezt bárki elmondhatja aki figyeli az élet menetét, de akkor már késő korrigálni. Azt lehet megfigyelni, hogy az embereknek ami nem tetszik, azt negatív jelzőkkel ruházzák fel, és általában morálisan ítélkeznek egy szempillantás alatt, akár részletinformációk alapján, természetesen borzaszóan flegmán. Mintha bárki is kényszerítené őket, hogy szeressék az adott produktumot, ami mondjuk nem nyerte el a tetszésüket. Tízből hét-nyolc ember nem azt mondja egy olyan zenekarra, ami nem nyerte el a tetszését, hogy: bocsi, de ez nem nyerte el a tetszésemet...hanem azt, hogy: ez egy SZAR! Mintha lehetne bárki is ilyen erkölcsbírói kiskirály pozícióban, jogot formálva a morális ítélet korlátlan kinyilatkoztatására. Ráadásul ebből a hét-nyolc emberből öt-hat egyből be is zár, nem ad esélyt a továbbiakban, ráadásul fertőzi a környezetét a negatív morális ítéleteivel, nehogy más aztán máshogy vélekedhessen, de ha mégis, akkor az hülye, vagy nem ért hozzá! Szomorú, de ez a hazai rockszíntérbeli alapállapot.

Hajni : Ez nem hangzik túl jól, de sajnos van benne valami. Mi lehet a kiút?
Idoru : Figyi az a helyzet, hogy vannak modernebb, újabb, fiatalabb bandákat kedvelők, és olyanok, akik ezektől a formációktól hivatalból elzárkóznak és a régebbi, szerintük hitelesebb produkciókat preferálják. Létezik egy harmadik csoport is /szinte elhanyagolhatóan kevesen/, akik mindkettőt támogatják. Az első típus színesebben, lazábban, „menőbben” öltözködik, a hajviselet pl. alap irányjelzőként szolgál, és a zenében több stílus is keveredik, míg ezzel szemben a második típus ki nem állhatja ezeket az ismérveket, inkább egyszerűbbre veszi a figurát, nem feltűnősködik, nem annyira divatorientált, és az autentikusabb alkotásokat szereti. A lényeg, hogy a másság miatt oda-vissza ellenszenveznek egymással, míg a középen lévő harmadik csoport csak kapkodja a fejét és nem tudja kinek ossza ki az első „atyai pofont” mondván, hogy gyerekek térjetek már észhez, csak közös erőbedobással, együtt lehet változást elérni, csak így van értelme. Le kellene számolni az ítélkezéssel, és mindenkiben megtalálni a jót, az építőt, hisz mindannyian ugyanolyan büdöset szarunk, szeretjük a pinát /már aki...:))/ meg a szeszt, és ugyanúgy porrá leszünk egyszer. Akkor meg minek ez a céltalan sötétség, az alázat hiányából származó kivagyiság, a féltékenység táplálta rosszindulat, és még lehetne sorolni azokat a gyilkos jellemzőket, amiket értelmetlenül magunk köré generálunk...

Hajni : Akkor mégiscsak az optimizmus?
Idoru : Hát tudod, a körülményeket és a helyzetet átlátván több okom lenne pesszimistának lenni, de egyelőre tudatosan az optimizmust választom, és megpróbálok a zenekarral valami pozitivitást sugározni a koncerteken, úgy minőséget alkotni, hogy közben földközeliek maradjunk, emellett nem kirekeszteni embereket, hanem bevonzani ebbe az egészbe.

Hajni : Talán ez a hozzáállás segített túlélni a két évvel ezelőtti tagcseréket?
Idoru : Mindenképp, és persze a sors. Ha nem kellene léteznie, működnie a zenekarnak most 2011-ben, már akkor és ott 2009 nyarán feloszlottunk volna, miután a két alapító gitáros tag magára maradt. A folytatás lehetőségével tulajdonképpen jogot alkottunk a létezésünkre, mert egy ilyen nívó szintű modern rock-hc-metal-punk zenekart abból a krízisből kirántani szinte lehetetlen ebben az országban és „csodával” határos módon mégis sikerült olyannyira, hogy erősebbnek érezzük magunkat, mint valaha. Nagyon-nagyon jó érzés, rengeteg energiát ad a mindennapokhoz! Nyilván sok energia befektetés is kellett az elején, most pedig örömmel jelentem, túltermel a 'Doru gépezete. :))

Hajni : A Fonogram-díj mennyivel járult hozzá a sikerességetekhez?
Idoru : Az a bizonyos Fonogram-díj... Őszinte leszek, semennyire! Nagyon jól mutat a biográfiában, meg a polcomon, köszönjük a MAHASZ-nak, hogy nekünk ítélte, jól éreztük magunkat aznap este a bulin, még műbalhét is generáltunk, ami az egész ország idegeit felborzolta, haha... Na látod, az hozzájárult a promóciónkhoz, mint az állat! Rengetegen ismerkedtek meg velünk, ha nem is nagyon, legalább a névvel. Nyilván megoszlanak a vélemények, de akkora „hájp” még sosem volt körülöttünk. Tudtuk, hogy hírértéke van a botrányoknak, és rámentünk TUDATOSAN! Mivel minden csoda három napig tart, ez a kis felhajtás is szépen lecsendesedett, de addig legalább nagyon jól mulattunk. Visszatérve a díj adta lehetőségekre, nyilván ez egy szakmai díj, ami inkább a szakmának szól. Viszont ott az egyetlen bibi, hogy nem a szakma jár el a bulijainkra, és nem a szakma szervezi, hanem „do it yourself” alapon működünk, ezért ez a Fonogram-díjas zenekari címer sem nem elvett, sem nem adott hozzánk igazán.

Hajni : A régi felállással nem voltak sem akusztikus, sem magyar nyelvű dalaitok. Hogyhogy most más a helyzet?
Idoru : A tagcserékkel sok minden megváltozott. A régiekkel jobban szét voltunk peregve, ami a céltudatot, a motivációt, a hozzáállást és a zenei elképzeléseket illeti. Most sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, ezért is tudunk olyan új dolgokkal előállni, amikkel régen nem igazán tudtunk volna. Simán vállalunk anyanyelven íródott dalokat, és merünk belevágni tisztább hangképű alkotásokba, de akár metálosodunk is, ha úgy érezzük. Józsi, az énekes pacsirtánk nem mellesleg nagyon feltalálja magát az akusztikus vonalon is, emellett mondhatni képzett zenész, még papírja is van róla! :)) Emellett remek dalszerző, és sokat hozzá tesz a dolgainkhoz.

Hajni : Ha azt mondom, hogy Mr2 toplista?
Idoru : Hehe... Alkalom adtán oda-oda kapcsol az ember ugyebár, ha kis rádiózenére vágyik, illetve jól tud ez jönni munkahelyen, kocsiban, főzés közben, stb... Namármost sosem gondoltam volna, hogy valaha egy decens rádióban toplistás lesz az Idoru, mert nem igazán ez a fő profilunk, azt meg pláne nem, hogy a hét dala titulus ránk fog vonatkozni. Igazából nem is ez volt ennek az ominózus dalnak a célja, hanem inkább az újítás állt a háttérben, meg persze az, hogy legyen rá egy sexy klip és dőljenek a tinik meg a milfek. Jelentem, sikerült! :)) Engem konkrétan fűzni kellett, hogy beküldjem a dalt az Mr2-be... Aztán egyszer azzal hívott egy haver, hogy ti mentek a Petőfin, óyeah!!! Kisvártatva pedig az „I'm Moving On” elkezdett felkúszni a toplistán. Tök érdekes, nem fizettünk le senkit, nem volt semmiféle presszió kiadó részről, hiszen szerzői a cucc és mégis! Magyarán szólva tényleg a dal aratta a sikert.

Hajni : Külföld vagy belföld?
Idoru : Igazából mindkettő! Az utóbbi időkben Magyarországra koncentráltunk leginkább, mert a külföldi piac egyre csak összezárt a hasonszőrű „keleti” bandák előtt, bármennyire is minőségi, elismerésre méltó produkciót vitt véghez az ember. Ennek eredményeként többször is bejártuk az egész országot, nagyon sok tapasztalatra tettünk szert /én többek között pár tucat ősz hajszálra is, hiszen a szervezés az én vállamat nyomta :))/, évről-évre vissza-vissza látogattunk a nagyobb hazai fesztiválokra. A koncertsorozataink nagymértékben hozzájárultak egy kisebb bázis kialakításához országszerte. Minden magyar városban kitermeltünk jó pár Idoru szimpatizánst, de mivel vannak külföldi érdekeltségeink is, ezt a vonalat újból fel szeretnénk erősíteni a jövőben. A zenekar járt már többször Japánban, voltunk a Misfits-el két Európa turnén, jó párszor megcsodálhattuk az oroszországi klubokat és még sorolhatnám. Szóval lényeg a lényeg, az új lemezen található angol nyelvű dalok elég táptalajt biztosítanak a külföldi motivációhoz.

Hajni : Az új lemez ugyebár... Mitől más a „Time”, mint az eddigiek, illetve hogyan ajánlanád valakinek, aki szereti a rock zenét, de nem ismeri az Idoru-t?
Idoru : Olyan nincs! :))) Persze, hogy van, hiszen ezért is csináljuk olyan szívesen a zenélést. Sőt, szerintem legalább akkora potenciális befogadó közönség van ebben az országban, amihez még nem jutottunk el, mint amekkorához már igen. Íme egy ócska promóduma: Mivel sikerült olyan zabolátlanul körmönfont dalokat kreálnunk amik simogatóan harapnak, ezért bátran ajánljuk mindenkinek, aki szeret a rock-metal-punk-harcore műfajok közül legalább egyet! Ééés, ami a legfontosabb, ha valaki szereti az energiadúsan pulzáló, dinamikusan húzó a fentebb felsorolt műfajbeli élő produkciót, az látogasson el valamelyik bulinkra, vagy csípje el az Idoru-t egy fesztiválon, hisz leszünk páron. Amúgy itt meghallgatható a „Time” c. új lemezünk teljes egészében, és az új klipjeinkre is rátekinthettek.

Hajni : Tervek az őszi-téli szezonra?
Idoru : Ne mond el senkinek, mert még titok, hogy lesz egy 22 állomásos belföldi turnénk a Leanderrel. Tök jó, mert különböző közönség előtt bizonyíthatnak a felek, és a korosztály is hasonló. De vigyáznunk kell, nehogy az Idoru-s finom kis női lelkecskék átvándoroljanak hozzájuk... Aztán majd az is kiderül, hogy bírják-e az italt meg a tempót és az állatságot, hehehe!!!! Az üresen maradt hétvégéket pedig szépen feltöltjük külhoni bulikkal.

Hajni : Az utolsó szó jogán?
Idoru : „Reccs, úgy ízlett neki, hogy kettéharapta!” Aki kitalálja kitől és honnan idéztem, azé a lelkem, se! :))) De egy új Idoru cd-t biztos magáénak tudhat.

Hajni : Köszcsá!


http://www.facebook.com/TheIdoruBand