Hogy vagytok? Hogy alakul eddig a nyaratok?
Omar: A nyár első fele még aktívan telt ugyan (koncertek, számírás), ám ezután sok különböző tényező miatt úgy kellett döntenünk, hogy néhány hónapra megnyomjuk a "pause" gombot a zenekarműködésén. Leszögezem, ez nem jelenti azt, hogy belső problémák lennének, éppen hogy rengeteg külső tényező miatt kellett így dönteni. Némely ilyen tényező örömteli, mint például a tény, hogy Gergőnek (Springer Gergely - basszusgitár) a napokban született meg harmadik gyermeke. Valamikor az ősz/tél folyamán várhatóan újra felvesszük a fonalat.

Amikor Nikola Mijic június 15-én épp a salgótarjáni Éter fesztiválon lépett fel a másik zenekarával, az Alogiával, ti a Pecsában Mike Portnoy-jal pózoltatok a világhírnévnek. Hogyan fogadták a rajongók Bátky 'BZ' Zolit (Stonehenge, Wendigo), aki Nikola helyett ugrott be hozzátok?
Omar: A fogadtatás mindent összevetve kedvező volt. Annak ellenére hogy váratlan és kockázatos fordulat volt az, hogy a koncert előtti napon derült ki Nikola kényszer távolléte. BZ-nek, egyetlen zenekari próbát követően sikerült a maximumot kihozni a helyzetből. Maximális respekt neki ezért, és a rajongóknak is, hogy nyitottan és konstruktívan fogadták ezt a meglepetést.
András: Nagyon kellemetlen volt a szitu, mert tényleg az utolsó pillanatban alakult így a dolog. Nikola viszont szerződéses kötelezettségeinek kénytelen volt elegett tenni, úgyhogy bármennyire is szeretett volna, nem léphetett vissza. Mi viszont nem szerettük volna cserben hagyni a Livesoundot, úgyhogy ezt a megoldást választottuk.

Hogyan fogadtak titeket az Adrenaline Mob rajongók? Kissé furcsa lehetett, hogy progresszív zenekar lépett fel előttük, ami leginkább Portnoy előző zenekarának a stílusát képviseli. Hogy esett rátok a választás?
András: És Russell Allen-ét. Valóban kicsit progosabbak vagyunk az AM-nál, de a koncertet szervező Livesound Productions úgy gondolta, hogy mi megfelelőek lennénk eléjük. Ők kerestek meg minket, hogy szívesen látnának bennünket az AMob előtt, mi pedig természetesen azonnal igent mondtunk a megtisztelő felkérésre. Nem ez volt az első alkalom, hogy a Livesounddal dolgoztunk, és eddig mindig minden nagyon gördülékenyen ment velük, hála a profi csapatuknak. Ez úton is nagy-nagy köszönet a támogatásért és a meghívásért nekik...A fellépésünk az Omar által említettek miatt elég izgalmasan alakult, hiszen nekünk is egy nagyon új helyzetben kellett helytállnunk, illetve BZ-t is bedobtuk rendesen a mélyvízbe. Ennek ellenére a közönség részéről maximálisan jó visszajelzéseket kaptunk a srácoktól a helyszínen, és alapvetően a kritikák is elismerően szóltak a buliról. Bár volt olyan, aki inkább azzal foglalkozott, hogy - eredeti énekesünket - Nikolát kritizálja, aki szegény jelen sem volt... Mi ezeken jókat mulattunk, de leginkább nem értettük...

Hogy alakult a viszonyotok Portnoy-ékkal? Mi a véleményetek a kemény kezű munkamániásról?
Omar: Ez a keménykezű munkamániás egy nagyon is szerethető, közvetlen és kedves ember, akiből sugárzik a profizmus. A zenekarból John Moyer-rel, és Mike Portnoy-al sikerült hosszabban beszélgetni, és ez nagyon kellemes élmény volt. Keményen dolgozó, vidám és őszinte emberek, akik élvezik minden percét annak, amit csinálnak. Ez látszott a színpadon is!
András: Vicces volt, mert mire odáig jutott az este, hogy találkozzunk velük, már annyira fáradtak voltunk, hogy kábé 1 méterre állt tőlünk Mike Portnoy, amikor egyáltalán észrevettük. Ott állt szó nélkül, aztán mi kicsit lefagytunk, amikor észleltük. Tulajdonképpen sokunk számára egy gyerekkori álom vált valóra, ennek ellenére nem volt katarzis, hanem pár másodperc bambulás után egy teljesen laza beszélgetés alakult ki, és egy valóban nagyon közvetlen, kedves ember benyomását keltette Mike. A legdurvább viszont John Moyerl volt, aki úgy jött oda hozzánk, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a Disturbed és az Adrenaline Mob bőgőse leül az ismeretlen magyar előzenekar asztalához. Ezek után úgy dumáltunk vagy másfél órán keresztül Budapestről, szakmáról, családjainkról, politikáról, stb, mintha évek óta ismernénk egymást. Ez hihetetlen volt. Russell Allennel sajnos csak pár perc erejéig találkoztunk, de ő és Mike Orlando is nagyon kedves volt, ahogy a tour manager és az egész stáb is. Nagyon jó volt az "aurája" az egész produkciónak.

Ha már a dobosokról van szó... Omar! Te nagy dicséretet kaptál erőteljes és pontos játékodért! Portnoy is mondott véleményt rólad? Számodra kik a követendő példák?
Omar: Nem vagyok benne biztos hogy volt ideje meghallgatni a játékomat - nem is beszéltünk erről. Inkább "szakmai" dolgokról faggatam őt (úgy mint hogyan szokott kísérletezni a cintányér hangzásaival, turné szervezés, jövőbeli tervek...) Számomra egyébként elég sok követendő példa van, csak hogy a teljesség igénye nélkül néhányukat megemlítsem (és nem csak dobosokról van szó): Borlai Gergő, Thomas Haake, Carter Beauford, Sting, Pataki Laci, Richard Bona, Jékey Dániel, Bobby McFerrin, Herbie Hancock... ja és persze Mike Portnoy, és még hosszasan sorolhatnám.
András: A stage managerük annyit mondott a bulink után, hogy az öltözőből fülelték a koncertünket és tetszett nekik. Bár azt is megjegyezte, hogy a párhuzamosan velünk a szabadtéri színpadon játszó Anna and the Barbies énekesnője azért lényegesen csinosabb, mint mi vagyunk. John Moyer is elismerően szólt a koncertről. A ritmikai megoldásainkat és a muzsikánk súlyosabb pillanatait emelte ki.

2010-ben a Queensryche, ezév márciusában a Fates Warning előzenekara voltatok. Úgy tűnik minden nagyobb prog. zenekar elé titeket hívnak. Gondoltad volna, hogy idáig juttok? Pedig elterjedt elmélet, hogy ennek a stíluságnak a legnehezebb fennmaradni. Minek köszönhető szerinted, hogy idáig jutottatok? Talán Nikola-nak vagy annak, hogy Magyarországon kevés a minőségi prog. banda? Hogy történt mindez?
András: Ez izgalmas kérdés. Hülyén hangzik, és nem nagyképű kijelentésnek szánom, de csak csináljuk, amit szeretünk, és úgy tűnik, hogy pár embernek ez bejön. Ugyan van pár prog banda, de jelenleg gyakorlatilag sajnos nem létezik Magyarországon prog színtér, úgyhogy valószínűleg csak jókor voltunk jó helyen. Az általad említett koncertek mindegyikét a Livesound szervezte, ebből is látszik, hogy nagyon jól tudunk velük együtt dolgoni. Az, hogy meddig jutottunk, nagyon relatív. Óriási dolog ilyen bandák előtt játszani, de nagyon boldogtalan lennék, ha ez jelentené a csúcsot számunkra.

A 2010-es koncertet 'művészet és profizmus' szavakkal illették. Ezek után érdemes tisztázni, hogy kinek/kiknek az érdeme a Dreyelands szövegvilága?
Omar: A szövegek nagy részét én írtam, de a Rooms of Revelation lemezre készült dalok szövegeibe Tarjányi Endre (Stonedirt) barátunk is besegített. Az album utolsó két dalának szövegét ő írta, és remek munkát végzett.

Miről mertek még álmodni? Esetleg még a Symphony X vagy a DT előtt felléphetnétek...
András: Ahogy az előbb is mondtam, óriási dolog ilyen bandákkal együtt játszani, de ez nem lehet végcélja egy zenekarnak, mert ezzel az erővel akár most azonnal le is húzhatnánk a rolót. Egész más típusú dolgok foglalkoztatnak, motiválnak minket, úgyhogy tovább dolgozunk azon, hogy elérjük álmainkat.

Tavaly a Life is Worth The Pain című dalotokkal járultatok hozzá a a Lion Music 'Embrace The Sun' című kiadványához, mely a Japánt ért katasztrófa áldozatainak javára készült. Mi ösztönzött titeket abban, hogy ebben részt vegyetek?
András: Kiadónk, a finn Lion Music kért fel minket, hogy szerepeljünk egy eddig kiadatlan dalunkkal ezen a válogatás lemezen. Megérintett a téma, úgyhogy nem a fiókhoz nyúltam, hanem egy teljesen új dalt írtam erre a válogatásra. Mi nagyon szeretjük a dalt, és nagyon örülünk, hogy jó célt szolgálhattunk vele.

2010-ben jelent meg Rooms of Revelation című albumotok. Mikorra várható a következő korong? Mit lehet tudni róla?
Omar: A dalok egy része elkészült, és még rengeteg ötletünk van, de messze állunk még attól, hogy bármi konkrétumot elárulhassunk.
András: Sok kérdés nem tisztázódott még az új anyaggal kapcsolatban. Még az is lehet, hogy nem nagylemez lesz, hanem EP, vagy több EP, a kiadás formája sem tisztázott még, szóval sok még a bizonytalan tényező, de az biztos, hogy legkésőbb az év vége felé folytatjuk a munkát.

Köszönöm az interjút!
András/Omar - Mi köszönjük!

http://www.facebook.co/dreyelandsband
http://www.myspace.com/dreyelands