B.J.: Jól rákattantatok az akusztikus dolgokra, honnan indult ez a szenvedély?

Tanka Balázs: Ez talán akkor indult, mikor az MR2 Akusztik-ban voltunk, ott játszottuk így a Lámpagyár-at (P-mobil) meg egy csomó más témát, és akkor azt vettük észre, hogy működik a dolog. Aztán amikor a City of Satelites-ot a Kodály Method kapcsán megcsináltuk a háztetőn, akkor is azt éreztük, hogy nagyobb elismertséget kap így a szám, mint az albumon. Pedig a lemezen is azt hittük, hogy az egyik húzó nóta lesz, de aztán – úgy érzem méltatlanul – nem ment be a köztudatba. Gondolkodtunk, hogy talán jobb reklámot kellett volna neki csinálni, ami aztán úgy történt meg, hogy akusztikusba lehoztuk és többen már így ismerték, szerették meg a számot, úgyhogy ez volt a másikilyen pont, ahol ráéreztünk az akusztikus dolgokra. Meg hát ez egy kicsit talán érzékenyebb periódus is volt mindenkinek, ez egy téli időszak volt, amikor írogattuk ezeket, így alakult egy ilyen 7-8 nóta, mint például a Nebulosus. Ezért is tettük ki rögtön a klipet, úgy volt, hogy egyből rögzítjük a többit is. Az akusztikus számokat végül fel is vettük, már csak keverési munkák vannak, illetve egy-két esetben a szövegírás van hátra. Szóval megvannak, csak időközben azért haladt az élet, mi pedig más hangulatba kerültünk, és most meg már harapunk, nem annyira akarunk leülni egy akusztikus gitárhoz. Közben megszülettek a zúzós riffek, úgyhogy kicsit most ilyen tudathasadásos állapotban vagyunk, leelőztük a saját dolgunkat. Talán egy akusztikus EP- t kellett volna közben kiadni, és akkor azt le is zárhattuk volna, de most már így alakult, úgyhogy az új korongnak lesz egy ilyen szentimentálisabb, akusztikus része meg egy zúzós, és lesz néhány olyan
dal, ami átmenet, hiszen van, ami akusztikusan született, de később zúzós formát öltött.

B.J.: Azért nem volt ez akkora kiábrándulás az akusztikus dolgokból, ha a Kaldera-ban is ezt a vonalat viszitek, vagy épp azért ült ez le nálad, mert ott kiélted ezt a hajlamot?

Tanka Balázs: Nálam lehet, hogy igen, hiszen a Kaldera-val nem csak, hogy lemezt adtunk ki, de utána játszottunk is, sőt, most már aktívan koncertezik a zenekar. Ott is volt már MR2, most az Óriás előtt fogunk játszani a Zöld Pardon-ban. Szóval talán igen, lehet, hogy azt a fajta hangulatot, közvetlenséget, ami nekem hiányzott esetleg a Turbo-nak a zúzós részéből, azt itt megkaptam. De mondom, szerintem ez egy ilyen globális dolog, a Turbo mindig is egy ilyen öt fejből álló lény volt. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy ha valaki nem úgy érzi magát, akkor az kihat a többiekre, de általában ez azért nálunk egy hullámban történik. Amikor kicsit másfelé koncentrálunk, akkor nem is nagyon szoktunk találkozni, de amikor találkozunk, és mondjuk zúzni akarunk, akkor azt együtt akarjuk. Egyszerre gondoltuk azt, hogy akusztikus lemezt csinálunk, egyszerre hogy zúzósat és most egyszerre érezzük úgy, hogy ezt az egészet így egybegyúrjuk.

B.J.: Eléggé érezhető volt egyébként ez a globális akusztikus mánia, ennek ellenére az MR2 Akusztik óta ez az első nagyobb ilyen jellegű koncert. A rajongóknak tetszik ez a vonal, miért vártatok ezzel idáig? Vagy volt esetleg valami, amiről lemaradtunk?

Tanka Balázs: Volt, bár igazából sokszor ez nekünk egyfajta menekülő útvonal is. Voltak olyan bulik, amiket nem akartunk lemondani, de nem ért rá mondjuk Jávor (Delov Jávor, dob), és akkor megoldottuk így. Igaz nem szeretjük, ha nem teljes a zenekar, mert akkor nem tudjuk teljesen ugyanazt adni, de egy akusztikus műsort el tudunk játszani. Volt már olyan koncert - nem sok - amit vidéken megcsináltunk akusztikusan, és ez egy jó menekülő út volt, mert nem akartuk lemondani, vagy nagyon szerették volna, hogy menjünk. Ez az akusztikus műsor egy csomó olyan helyre is útlevél, ahová egy hangos rockzenekar nem jut be, mint például egy jótékonysági koncert, vagy egy MÜPA. Mi pedig imádunk így is játszani. Az még a marha jó, és ez most lehet kicsit nagyképűen hangzik, hogy a dalok, azok így is dalok. Sajnos vannak olyan zenekarok, akik valószínűleg nem tudnák a saját dalaikat eljátszani akusztikusan, vagy ha eljátszanák, akkor az teljesen erőtlen lenne. Mi viszont úgy érezzük, hogy ezek a dalok vannak olyan szintűek, hogy ezzel a hangszereléssel is megállják a helyüket, sőt néha még van, akinek ez tetszik jobban. Ez nekünk is kihívás, nekünk is izgalmasabb. Meg azért ha adsz 15 hangos koncertet, akkor csak előkerül az az akusztikus gitár…

B.J.: Az MR2 Akusztik kapcsán adott interjúban Dávid azt mondta, hogy ez az áthangszerelt, lehalkított műsor teljesen más dimenzióba emelte a dalokat, a részletek jobban kihallhatók – nem lehet sumákolni, hehe – ez annyira megfogott benneteket, hogy ezentúl így is írtok majd dalokat. Ez így lett?

Tanka Balázs: Hogyne. Most is lesz olyan dal a lemezen, ami először akusztikus dolognak indult, de aztán hangosan fog felkerülni a korongra. Meg amiben nagyon sokat segít, az az ének megírása. Az akusztikus hangszerekkel való ének rész megírást javasolnám minden zenekarnak.

B.J.: Ha már az ének részét említed, akkor a Nebulosus mennyire kakukktojás? Ez lesz az egyetlen magyar nyelvű dolog az új lemezen, vagy lesz más is?

Tanka Balázs: Valószínűleg ez lesz az egyetlen magyar nyelvű. Az az igazság, hogy van köztünk egy megállapodás, miszerint olyan nyelven írjuk a szöveget, ahogy jön elsőre. A Nebolusus az nem azt mondom, hogy az én számom, de az én alapötletem volt. Egy akusztikus gitárral hoztam ezt a szöveget és aztán ezt a fiúk körbezenélték, így született meg a teljes nóta. Nyilván a többi dalnál sem fogjuk azt mondani, hogy ha elsőre magyarul jön, hogy ne így legyen, mert a többi meg angol, de általában angolul szokott megszületni előbb a dolog. Mondom, ez egy kivétel volt, de nem zárkózunk el. Próbálkoztuk néhány dallal, ami kész volt angolul ráfeszegetni magyar szöveget, de nem is tudom… Valahogy azok nem mentek át a mi rostánkon. Úgy szoktunk működni, hogy csak azt csináljuk meg, ami mind az ötünknek tetszik. A Nebulosus ilyen volt, hiteles volt és azt gondolom, hogy működött, és ezt mindenki így látta a zenekarban.

B.J.: Az MR2 bulin volt segítségetek Mirko (Milosevits Mirko, billentyűk - Random Trip) személyében, itt is lesz vendég az akusztikus blokkban?

Tanka Balázs: Nem gondolkodtunk most vendégekben, igazság szerint…

B.J.: Akkor most adtam egy ötletet. :)

Tanka Balázs: Most adtál egy ötletet… Mirko-val rohadt jó együtt zenélni, én a mai napig sajnálom, hogy akkor ott nem vettük be a zenekarba, egy igazi őrült fazon, szerintem a Zizi bolygóról jött. De játszottunk mi már nagyon sok zenésszel, például Both Mikivel (gitár - Napra), Hubával (Hubs Huba), sok mindenkivel. Volt egy ilyen időszak is, aztán ezzel leálltunk. Ez is ilyen vicces, hogy lehet pont azért mert Jávornak volt egy ilyen heppje, aztán most ott van neki a Random Trip, ő már örül annak ha velünk tud zenélni és nem kell valami vendéget figyelni. Szóval most nem gondolkodtunk ilyen extra vendégben, de lehet, hogy lesz, vagy majd aki éppen arra jár, az beszáll, hehe.

B.J.: A Budapesti klubélet nélkülözhetetlen színfoltjai lettetek, itt az emberek már tudják, mire számíthatnak tőletek, megvan a törzsközönség. Mostanában viszont egyre több vidéki bulin is játszotok, hogy fogadnak benneteket más városokban?

Tanka Balázs: Teljesen változó. Mi minden bulira úgy megyünk el, hogy az egy teljesen szűz környezet. Ugyanazt az utat járjuk, amit sok magyar banda járt régebben, hogy négyesével, ötösével fogdossuk össze az embereket. Mi inkább olyan bulikat vállalunk, szeretünk, ahol van egy társ zenekar, van egy olyan banda, akinek már van közönsége, vagy olyan helyre megyünk, ahol eleve ott a közönség, mondjuk egy főiskolai buli, vagy ilyesmi. Azt vettük észre, hogy ahol idegenek vannak és hallanak minket, nem szoktak elmenni, sőt, inkább meglepődnek, hogy van ilyen és nem ismerték. Ezt igazából nekünk kéne folyamatossá tenni, mindig menni kéne, folyamatosan visszatérni, satöbbi, csak ez szinte kivitelezhetetlen úgy, hogy ne legyen veszteség. És nem csak anyagi veszteség, hanem ez ilyen lélektani dolog is. Én tisztelem, becsülöm azokat a mostani és régebbi zenekarokat is, akik mit tudom én, tíz vagy tizenöt éve folyamatosan mennek, és látom, hogy turné, Kecskemét, Balmazújváros, meg minden, és közben tudom, hogy mi van. Ötventől százötven emberig terjedő közönség van, vagy még annyi sem, és akkor előbb-utóbb bele kell nyúlni a zsebbe a benzinpénzért, megy a panaszkodás… Na ezt mi, nem is azt mondom, hogy nem csináljuk, de nincs is rá lehetőség, mert nincsenek olyan bulik. Igyekszünk azokat a felkéréseket elvállalni, ahol mindenki jól jár. Jól jár a szervező, mert kap egy kurvajó rockzenekart, jól járunk mi is, mert nem fáj a dolog, tehát ki van fizetve a benzin, vagy vannak ott emberek, aki k megveregetik a buli végén a vállunkat. Szóval inkább ilyen óvatoskodó zenekar vagyunk, meg kicsit öregek is vagyunk már ahhoz, hogy csak menjünk a vakvilágba. Majd lesz valahogy, mindig van valahogy. Szerintem a zene az átviszi ezt az egészet.

B.J.: Van egyébként olyan lelkes rajongótok, aki a világ végére is elmegy utánatok?

Tanka Balázs: Van egy pár ilyen őrültünk. Most például Pécsett volt egy srác, Balázs Józsi, aki motorral egyedül lejött, még aggódtunk is érte, hogy hogy jut vissza, elég nagy köd lett a végére. De voltak mások is, például Veszprémbe nem is tudom mivel jött egy srác, talán kis Polskival, aztán ott aludt a helyi parkban egy sátorban és csak azért jött le, hogy minket megnézzen.

B.J.: Azért ezek jól tudnak esni, gondolom…

Tanka Balázs: Abszolút. Számomra is megdöbbentő, hiszen nem az a zenekar vagyunk, aki a csapból is folyik, vagy épp állandóan szól a rádióból. Nincsen hatszázezres látogatottsága a videoklipjeinknek, mégis van egy-két elvetemült, aki így jár utánunk.

B.J.: Külföldi kilátások?

Tanka Balázs: Külföld az egy jó dolog, egy jó platform. Szoktunk néha menni, most is például Prágában fogunk játszani egy fesztiválon, ráadásul elég jó időpontban, este nyolckor lépünk színpadra. Itt is ugyanaz van, hogy nagyon sok a lehetőség, de a legtöbb olyan, ami nem biztos, hogy a Turbo számára építő jellegű. Mert egy pingpongasztalon játszani ötven részeg szlovénnak, aztán összetolt asztalokon aludni, az nekem talán még belefér, de a zenekar többi tagja ebből már azt hiszem kinőtt. Viszont ha van egy jól exponált buli, akkor bármi lehet, és hál’ istennek vannak ilyenek, mint ez a fesztivál is, és vannak klubok. Néha összejön egy olyan túra, ami tök jó, de nem tudom, hol lehetne igazi áttörést elérni. Én a zene erejében hiszek. Mi a Lost Measure-el kapcsolatban, ezt egy picit csalódásnak éreztük, hogy nem kapta meg azt a fajta elismerést, vagy nem is tudom…

B.J.: Vártátok a második Fonogram-ot?

Tanka Balázs: Nem, a Fonogram az számunkra nem hiszem, hogy mérvadó. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jelent semmit, de nyilván nem összemérhető, és ezt most félre ne értsd, nem pejoratívan vagy zeneileg mondom, de nem hiszem, hogy egy ligában van mondjuk a Pokolgép,

Turbo, a Dalriada vagy akár az Óriás, mert teljesen más. Nem mondom, hogy rosszabb vagy jobb, ezt mindenki döntse el, de teljesen más, és teljesen más nézőközönsége is van. Hogyha valaki ad egy díjat, akkor nyilván örülünk neki, de milyen alapon, vagy miért mi kapjuk? Inkább a közönség részéről, és a külföldi szervezők részéről gondoltuk úgy, hogy a lemez kapcsán majd megnyílnak azok a csatornák, amiken keresztül majd könnyebb lesz külföldön is bulikat szervezni. Sajnos ez nem történt meg, de ebben valószínűleg mi is hibásak vagyunk, mert nem tettünk meg olyan dolgokat, amiket meg kellett volna tenni. Nincs róla videoklip például, ez egy óriási nagy hátrány. De ez meg megint az a része, amivel mi nem akarunk foglalkozni.

B.J.: Mint például a rádiókat tolni egy kicsit, hogy játszanak titeket?

Tanka Balázs: Igen, ebbe tényleg nem akarunk belefolyni. Nem is érdemes az MR2-t sem baszogatni szerintem, ráadásul ők játszanak is minket, ha valami megtetszik nekik, még sosem mondták azt, hogy nem. Még akár azt is mondhatnám, hogy a Turbo kiváltságos a rockzenekarok közül, mert lehet, hogy mondjuk egy Grand Mexican Warlock-ot nem hallottál még a rádióban, minket viszont igen, tehát még azt sem merem mondani, hogy nem szeretnek minket. Nem ezen múlik. Ez egy rohadtul nehéz történet, a zenének kell valahogy átmenni a fülekbe és úgy kell megnyerni az embereket, hogy utána eljöjjenek koncertre. Aztán ha sokan vannak a koncerten, akkor a szervezők is azt fogják látni, hogy ezeket el kell hívni játszani. Most kire járnak? Azokra a zenekarokra járnak sokan, akiket sokan tartanak szórakoztatónak. Hát, lehet, hogy mi nem vagyunk annyira szórakoztatók, vagy csak azokat szórakoztatjuk, akiknek játszunk. Ha ezt fel akarjuk turbózni, hehe, akkor azt mi nem nagyon tudjuk tudatosan csinálni. Belőlünk jön egyfajta zene, mi nem tudunk tudatosan slágereket gyártani, még ha számunkra minden dalunk olyan is, mintha sláger lenne. Mert nyilván nem azért írjuk meg, hogy az csak egy szám, hanem úgy gondoljuk, hogy világbajnok lesz, és kurva jó. Persze van, amit úgy írtunk, hogy tudtuk, könnyebben befogadható lesz, mint a többi, de nem lehet ezt így direkt csinálni, hogy három hangos nótákat játszunk, mert arra többen jönnek.

B.J.: Meg hát akkor a mostani rajongóitokat veszítenétek el…

Tanka Balázs: Elveszíteni? Nem szabad így zenélni, vagy így gondolkodni. Pont az a baj, hogy bármilyen komolyabb marketing tevékenység, ha belefolysz, akkor azonnal kinyírja a zenédet. Ha arról megy a próbán a beszélgetés, hogy hányan nézték meg a videót, vagy hol fogunk játszani ezen a nyáron, akkor az már nem jó. Ugyanis akkor az már olyan, mint egy cég, vagy egy társulás Nekünk nem ez a feladatunk, nekünk az a feladatunk, hogy a lehető legjobb témákat hozzuk ahhoz az ötlethez, amit épp valaki bedobott. Annyi ilyen zenekar van, aki ezt csinálja, hogy hányan, meg hová menjünk, meg hol feküdjünk le. Akkor ők csinálják ezt, ez tök jó, de akkor legyen egy alternatíva is, mint mondjuk a mi zenekarunk, aki meg nem ezt csinálja, hanem csak zenél. Aztán majd kiderül a korongon, hogy ők tényleg ezt csinálják, vagy mint az Orszáczky Jackie-nek a zenekara, a Syrius, egyszer csak érdeklődés hiányában feloszlik. Nem akarom magunkat ehhez a zenekarhoz hasonlítani, csak azt akartam ezzel hangsúlyozni, hogy nekünk tényleg nem ez a feladatunk. Nekünk csak zenélni kell, ha kapunk lehetőséget, akkor fogunk játszani, a lehetőségekhez képest a legjobban. Mi soha nem mentünk semminek elébe, és ez rohadt nagy mázli, hogy ezzel a zenekarral mindig történt valami az első pillanattól kezdve. Amikor ez egy kicsit bekomolyodott, talán pont a Fonogram-tól kezdve, onnantól van managerünk. De mondom, a legnagyobb mázlink, hogy megtehetjük ma Magyarországon, hogy zenélünk. Nagyon sok banda sajnos nem teheti meg, mert nincs pénzük rá. Nekünk van melónk, van pénzünk. Nem vagyunk gazdagok, de egyáltalán, örülünk annak, hogy zenélhetünk, és ez a legfontosabb.

B.J.: Itt a tavasz, indul a fesztivál szezon. Hol lehet majd veletek találkozni?

Tanka Balázs: Lesz ugye ez a dupla buli május 24.-én az Akvárium-ban, utána lesz Prága, és száz százalék, hogy fogunk idén a ZP-ben játszani, ott leszünk a Sziget-en, a Volt-on, játszunk majd Nagybörzsönyben is, és lesz még bőven buli, a facebook oldalunkon ezt lehet majd követni.

B.J.: Kicsit az akusztikus dolgokra visszakanyarodva. Hurt. Az eredeti Nine Inch Nails dal áll közelebb hozzád, vagy a Johnny Cash féle verzió?

Tanka Balázs: Hát inkább a Johnny Cash féle. De igazából ez egy nagyon érdekes dolog, mert egy harmadik előadó változatában csapott így be nálam ez a nóta. Pár évvel ezelőtt hallottam a Sevendust nevű amerikai rock-metal zenekartól. Csináltak egy akusztikus lemezt, amin eljátszották ezt a nótát, úgy, hogy a gitáros énekelte, és akkor utána néztem, hogy mi is ez. Pont akkoriban jelent meg - nyilván nem véletlenül - a Johnny Cash féle klipes megfejtés, és akkor nagyon megtetszett, le is szedtük, elkezdtük játszani, és csak később esett le, hogy, hú basszus, hát ez Nine Inch Nails. Aztán meghallgattam az eredetit, sőt azóta élőben is láttam őket. Mindegyik verzió nagyon jó, ez egy gyönyörű nóta, de szerintem a Johnny Cash féle a leghitelesebb.

Saci: Egy kérdést én is közbeszúrnék. Ha már a lélektani hatást említetted, mi a fontosabb neked, ha egy koncerten ott van ötven ember meg mondjuk két jó sajtós, vagy legyen
háromezer ember?

Tanka Balázs: A Turbo-nak az is a nagy szerencséje, hogy a próbán is ugyanúgy tűzbe jön a zenekar, ez egy tök fura dolog. Valahogy úgy fogjuk fel ezt az egész zenélést, hogy ez egy kémiai folyamat, és azt beszéltük meg egymás között, hogy amíg ez a folyamat létrejön, addig csináljuk. Sok zenekarban valószínűleg nem is azok az emberek vannak egy helyen, akiknek együtt kéne lenni. A Turbo-nál viszont az van, hogy az első pillanattól kezdve, ahogy zenéltünk azonnal megéreztük azt, hogy itt valami történik. Ha ez az öt ember hangszert fog, akkor valami megmozdul. Abban a pillanatban, ahogy ez eltűnik, akkor fogjuk abbahagyni. Ha valaki nem érzi úgy, vagy nem találja a helyét a színpadon, vagy nem tudja odatenni magát - és ez nem olyan odatevés, hogy pózőrködés, ezt nem lehet elkamuzni, hogy úgy mondjam, hanem ez megtörténik. A kérdésedre a válasz, hogy melyik a fontosabb, nem tudom így megmondani. Egy csomó mindentől függ, például az ottani kémiától. Ha ott van ötven ember, de mindenki a mellette állóval beszélget, és nem figyel oda, vagy nem érzem, hogy interakcióban van, akkor azt mondom, hogy nem érdekel az az ötven ember, vagy azt mondom, hogy nem azt a bulit választanám. Ilyen helyzetben próbálnám felhívni magunkra a figyelmet. Előfordult az is, hogy olyan buliba keveredtünk, ami nem rólunk szólt, főleg olyan helyeken, ahol pénzt kaptak azért, hogy rockzenekarokat meghívjanak, de közben DISCO van. Meghívtak, kifizettek minket, de a kutya nem volt ránk kíváncsi. Játszottunk két számot, majd megkérdeztem érdekel e egyáltalán valakit, amit csinálunk, mondták, hogy nem, és lejöttünk a színpadról, tehát ezzel nem volt gond. De ez nagyon-nagyon ritka, és én azt gondolom, hogy ez a zenekar mindig kivált valamit. Azért ha háromezer ember előtt játszhatunk, akkor több embert tudunk megfogni, mint az ötvennél, és akkor inkább azt választanám, de nem hiszem, hogy lélektanilag nyomna, hogyha ötvenen lennének, sőt, tudom milyen az, egy ilyen buli is tud nagyon jó lenni, csak az
az ötven ember bírja azt, amit csinálunk.

Saci: Na igen, de ha akár az ötven emberen belül ott a sajtó is, akkor az mennyire számít? Mert nekem leginkább az jött le az eddigiekből, hogy még mindig nem ott tart a Turbo, ahol szeretnéd, hogy tartson. Ahhoz viszont kell a jó sajtó, kell a jó reklám is…

Tanka Balázs: Persze, biztosan, de Magyarország nagyon fura hely ebből a szempontból, mert az emberek nem mindig azt kajálják meg, ami le van nyomva a torkukon, és most nem a pletykalapokra, meg a kereskedelmi tévékre gondolok, hanem így az undergroundabb médiákra. A Turbo kiváltságos helyzetben van így is, mert mi soha nem kértünk meg senkit, soha nem kuncsorogtunk dolgokért. Nagyon nagy mázlink van, hogy bírják a bandát, és írnak rólunk, rengeteg interjú van, és egy csomó ilyen dolog. Nem tudok olyat mondani, hogy rólunk rosszat írtak volna. Biztos benne volt persze, hogy női hangon vernyákol, meg hogy hogy néznek ki, ilyesmi, de nem hiszem, hogy nem kapjuk meg, amit más zenekar is megkap. Mondom, itt a közönséget kell megnyerni, itt neked kell a színpadon állni. Az, hogy miért játszik valaki este nyolckor háromezer ember előtt, az szerintem tök máson múlik, nem az írott sajtón. Meg nem is a zenén, nem is a zenei tudáson, h nem valami egészen máson. Kicsit az emberi fejekben is vannak zűrzavarok, de mi akkor is hagyjuk, hogy az emberek kiválasszák a jót, és reméljük, hogy mi is benne vagyunk, vagy benne leszünk ebben.

Mi csak annyit tudunk tenni, még egyszer mondom, hogy a kapott lehetőségekkel élünk, ott minél hangosabban felhívjuk magunkra a figyelmet. Mert azt vettem észre, hogy nagyon sokan nem tudják, hogy van ilyen zenekar, hogy vannak ilyen pszichedelikus rock elemek. Például a Grand-ről (Grand Mexican Warlock) sem tudnak, meg egy csomó más bandáról. Amikor látnak, akkor meg kérdezik, hogy bazdmeg, ti hol voltatok eddig? Hát itt voltunk a színpadon, te hol voltál? Hát mit tudom én hol volt, mert eddig csak az volt a rock zene, amit a Metal Hammerben látott. Kicsit ki kell nyitni az agyakat, ezt hívhatjuk ilyen kulturmissziónak is, amit csinálunk. De most én nem mehetek oda minden klubban minden emberhez, hogy hello, mi vagyunk a Turbo, hallgasd meg. Mert így nem is lehet, a legtöbb ember ha nem magától talál rá, akkor nem is fogja szeretni. Ha te most mondjuk azt mondod nekem, hogy itt vannak a salgótarjáni haverjaim, hallgasd meg, akkor lehet, hogy meghallgatom, de lehet rögtön kidobom. De ha én rákattintok, és én fedezem fel, és én mondom, hogy hú, bazdmeg ez mekkora király, akkor nyilván egy sokkal jobb érzés lesz, minthogyha valaki lenyomná a torkomon, hogy van egy ilyen izé. A másik dolog pedig, hogy nagyon zárkózottak az emberek, főleg a fiatalok. Trendek után mennek, meg egy csomó ilyesmi. Még mindig nincsen eléggé kinyitva a művészetekre az ember. Haladunk, fejlődtünk rengeteget, mert eddig mindenki szemellenzős volt, a mostani fiatalok sokkal nyitottabbak, viszont amit mi is csinálunk, az egy picit talán már avíttos. Tehát ezek az emberek már nem biztos, hogy tudják mi az a Led Zeppelin, mi az a Black Sabbath. De ez meg azért tök jó, mert hogyha először találkoznak egy olyan bandával, ami régebbi gyökerekkel rendelkezik, akkor lehet, hogy sokkal nagyobbat üt a dolog, nem mondják, hogy ezek csak nyúlnak, meg úgysem olyanok, mint a régiek. Úgyhogy szerintem nyerünk azzal, hogy nyitottabbak az emberek. Az elektronikus zene az hál’ istennek megtalálta a maga kis útját, és szeretik az emberek a rock zenét, szeretik az élő zenét. Kicsit most az a probléma Magyarországon, hogy így az internet által is sok az ismertebb zenekar, és rengeteg jó is van, viszont a fesztiválokra meg inkább a külföldi zenekarokat hívják meg. Még én is így vagyok ezzel, hogy inkább elmegyek egy külföldi koncertre, mint egy Magyarra, akár azért is, mert azt lehet, hogy nem látom többet, az itthonit meg azért még láthatom. Mindegy, ez egy őrült, komplex kör, nem szabad panaszkodni. Csinálni kell, aztán a közönség majd kiválasztja, mi kell neki.

Még egy gondolatot tennék hozzá. Megfordult a fejünkben, hogy meddig lehet ezt csinálni. Én most leszek 31, a többiek kicsit idősebbek, és igazából olyan zenét szeretnénk csinálni, ami időtálló, ami nem lesz ciki ötven évesen. Szétvarrva felállunk ötven évesen, és el tudjuk játszani a Liberator-t, vagy
a Heavyweight Promises-t. Sok mostani fiatal bandánál nem tudom eldönteni, hogy azt játszanám e ötven évesen, azt az üvöltözgetős, beugrálós, rap-elős cuccot... Ez nem tudom, hogy akkor majd az vállalható lesz e, lehet, hogy az lesz, erre nem tudom a választ. Azt tudom, hogy én ezeket a dalokat ötven éves koromban is el akarom játszani, már ha tudom, vagy fizikálisan ott leszek.

B.J.: Úgy legyen, és akkor május 24.-én találkozunk egy dupla bulin.

http://www.facebook.com/turbozenekar
http://www.turboband.bandcamp.com
http://www.soundcloud.com/turboband