Bevallom, meglepődtem, mikor a múlt héten k-soft az Örsön kezembe nyomta a norvég Kampfar legújabb korongját. Kissé tartottam tőle, hogy nem leszek képes elég diplomatikusan fogalmazni egy olyan stílussal – a pogány black metal-lal – kapcsolatban, amely ennyire távol áll tőlem. A károgás, a viking mitológiából vett, véres fantasy szövegek, a karcos cédé beakadásához hasonlatos ritmusok, a bugyuta művésznevek, illetve a nevetséges külsőségek eddig elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy – két Rockmaratonos Fintroll és Tyr bulitól, és egy Finntroll-ra elkövetett, illuminált hangulatú autókázástól eltekintve – messze elkerüljem a műfajt. A Sándorunk arcán megjelenő hamiskás mosoly – és a szoros határidő okozta nyomás – hatására végül mégis adtam egy esélyt az albumnak.

A tíz számot tartalmazó lemezt a zenekar otthonában, Fredrikstad-ban, a Silvertone stúdióban vették fel a srácok, a számomra ismeretlen Rune Joergensen segítségével. Az album hangzása ennek megfelelően egységes, kellőképpen karcos, hozza a műfaji sztenderdeket. A Kampfar folkos oldala leginkább a gitárdallamokban domborodik ki, extra népi hangszerekkel itt nem találkozunk. A lemez egy rövid introval (Vantro) indul, amelynek végén aztán végképp elszabadul a pokol. A banda hangszereseinek (Thomas – gitár, Jon – bass, ll13 – dobok) és a zenekar motorjának, a külsejében leginkább egy rendkívül gonosz Sebastian Bach-ra hajazó, halálhörgő Dolk-nak köszönhetően azonban mégsem lesz úrrá a káosz, a Kampfar-féle pokol ugyanis sötét hangulatú, de mégsem elviselhetetlen. Sőt! Ezt a kellemesen gonosz atmoszférát számomra csak a promo-cédé utolsó hat számának „You’re listening to Kampfar’s new record, Heimgang” hangrámondása volt képes megzavarni.

Az anyag egyébként a ritmusváltások ellenére nem túl változatos, lényegében nem is tudnék róla kiemelni számokat. A Heimgang esetében ezt mégsem rónám fel komoly hibának, hiszen az album ennek ellenére működik, a zene különös légköre ugyanúgy hatalmába kerítheti a hozzám hasonlóan laikus, mezei rockereket, mint a pandásra sminkelt, töltényöves fanatikusokat. A banda honlapján található információk szerint a dalok szövegei az Alvilágba tartó út tematikáját dolgozzák fel a viking mitológia történetein keresztül, mindezt természetesen norvég nyelven, ami némileg sajnos megnehezíti a szövegvilágban való elmélyedést.

A Heimgang számomra kellemes csalódásnak bizonyult, hiszen a Kampfar valóban hallgatható, minőségi produktummal állt elő, amely valamennyire hozzájárult a műfajjal kapcsolatos sztereotípiáim lebontásához. Mindenesetre, ha már norvég rock/metal, én azért továbbra is maradok inkább a Gluecifer-nél és a Turbonegro-nál.

Kampfar - Heimgang :

1. Vantro
2. Inferno
3. Dodens Vee
4. Skagens Dyp
5. Antvort
6. Vansinn
7. Mareham
8. Feigdarvarsel
9. Vettekult
10. Vandring

Értékelés : 10 / 8

http://www.kampfar.com