Jó ideje fontolgatom már, hogy megírjam ezt a lemezkritikát. Meg kell valljam őszintén, hogy évekkel ezelőtt még nálam is gyakran forgott Kárpátia szám a lejátszóban. Még katonaként szolgáltam amikor megismerkedtem az együttessel és tetszett, hogy hazafias, katona dalokat játszanak, esetenként népdalokat dolgoznak fel. Telt múlt az idő és lám, a Kárpátiából erősen divatzene lett. Nincs lassan olyan kocsma Magyarországon, ahol a zenegépben ne lenne elérhető valamelyik, sőt néha az összes albumuk. Ezzel még nem is lenne gond. Láttunk már ilyet, bár az igazán tehetséges bandáknak is sok idejükbe kerül a fele ekkora ismertség is. Mi lehet a titok? Jó kérdés. A tény viszont az, hogy lassan ott tartunk, hogy ha megkérdezünk egy kisebbségi gyerkőcöt, mit is hallgat, miket ismer, nagy százalékban elhangzik: "Hát a Kárpátiát!" Nos nézzük a Szebb jövőt! albumot.

A megszokottól eltérően nem fogom képekkel szinesíteni ezt a recenziót. Hiszen úgyis mindenki ismeri a bandát. Igazat megvallva elég rég voltam Kárpátia koncerten, de nem érzem ezt olyan nagy hiányosságnak. Az új albumot sem vártam szívrepesve, de természetesen meghallgattam. Illetve fogalmazzak pontosabban. Legelső alkalommal csak bele-bele kezdtem mindegyik számba, majd hitetlenkedve néztem meg a lejátszót, hogy talán valamelyik korábbi albumot tettem-e be? Miután meggyőződtem arról, hogy nincs tévedés ez a Szebb jövőt! album, fogtam bele ismét a hallgatásába. Az igazat megvallva, végülis nem csalódtam. Mivel nem is indítottam nagy elvárásokkal. Őszintén sajnálom, hogy ismét nem sikerült új ötleteket belevinni az album készítésébe. Zeneileg mintha a régebbi albumok egyes számai lennének újrakeverve és egybemosva. Ami nem is lenne baj, ha egy Best of lemezről lenne szó. A cím hangzatos, sőt hatásvadász, ám a kreativitás itt ki is merült. Tudom, hogy a portál tagjai között is nagy népszerűségnek örvendenek, ezért előre látom milyen hozzászólásokat fogok kapni, ám legyen. Aki úgy érzi, "védje" meg kedvencét, de hangsúlyozom, szó sincs itt támadásról. Inkább csak egy csalódott ember ad hangot a véleményének.

Sajnos kis hazánkban az elmúlt évtizedben egyre másra kerültek elő magukat nemzeti rock zenekarnak nevező formációk. Őszinte reményem az, hogy ezek nagy része igazán nemzeti gondolkodású és nem csak a "bizniszt" látta meg a fiatalság gondolkodásának a változásában, nemzeti gondolatok újra ébredésében. Nem is csak remény ez, hiszen magam is ismerek nem egy zenekart, akik teszik a dolgukat, átadják gondolataikat a közönségnek, urambocsá' nemzeti gondolkodásra nevelik az ifjúságot. Teszik mindezt néha akár INGYEN is, egy-egy rendezvényen. Tagadhatatlan tény, hogy a Kárpátiának elévülhetetlen érdemei vannak a tömeg megszólításában, ám a fenti rendezvényeken részvételükkel még nem találkoztam. Ennek biztosan oka van. Ahogy annak is, hogy miért nem léptek fel 2009-ben a Magyar Szigeten, erről keringenek bőven pletykák, de ezt itt nem kívánom részletezni.

Visszatérve az albumhoz, a számokkal szövegüket tekintve semmi gond nincs, hisz többségükben a régi jól bevállt Kárpátia dalokkal egyezően katona nótákra, népdalokra támaszkodnak. Zeneileg sincs nagy baj, ha a hallgatónak ez az első élménye az együttessel kapcsolatban. Bízom benne, hogy a jövőben képesek lesznek maradandóbbat alkotni.

http://www.karpatiazenekar.hu