Az 1995-ben feloszlott angol Pink Floyd együttes mintájára megalakult magyar Keep Floyding csapata október 25-én a Művészetek Palotájában két koncerttel is adózik a progresszív szerzemények hódolóinak. Először csak egy fellépésre készültek, de a nagy érdeklődés hatására még egy koncertet beiktattak. Óriási szakmai felkészültség és kitartás kell ahhoz, hogy valakik hitelesen tudják előadni Roger Waters, David Gilmour, Nick Mason és Richard Wright által megálmodott hangzásvilágot. Ebben a csapatban kilencen működnek együtt, harmóniában és egyetértésben haladnak a belföldi és nemzetközi sikerek útján.

_Saci_: A MüPa-s koncert közeledtével beszélgessünk a fellépés részleteiről. Már a reklámhadjárat elején, szinte rekord idő alatt elfogytak a jegyek. Számítottatok erre?
Keep Floyding: Természetesen nem. Így aztán gyorsan eldőlt, hogy muszáj dupláznunk, ekkora érdeklődés nem maradhat kiaknázatlanul.


Szapy: Milyen zenei múlttal, képzettséggel rendelkeztetek, amikor útjára indítottátok a zenekart? Gondoltátok volna, hogy a zenekar életképes marad, és ilyen nagy
közönségetek lesz?
Keep Floyding: Mindenképp külön kell választanunk az ős-zenekar, az Echoes of Pink Floyd és az utódzenekar, a Keep Floyding indulását. Az Echoest 1999-ben kifejezetten csak amatőrként kezdtük, igazi szerelmetes műkedvelés volt az... A Keep Floyding sokkal ambíciózusabb célokkal alakult meg 1999-ben, és természetesen az új tagok mind képzett, gyakorlott, professzionális zenészekként jöttek. Mi (ős-tagok) meg kapaszkodunk melléjük… (nevet)

_Saci_: Nagyon változatos setlist-el léptek fel. Volt, amelyik koncerten többet "falaztunk" (The Wall), és volt, amikor más vizekre eveztünk. A Művészetek Palotája melyik Pink Floyd időszakot, albumot idézi majd meg? A két koncert két koncepciót követ majd?
Keep Floyding: A két koncert gyakorlatilag megegyező lesz, az eltérés alig 5.27% lesz csak. Egyébként ahogy a hivatalos beharangozóban is leírták, ez egy átfogó műsor lesz, mindenki megtalálhatja benne kedvenceit, de mégsem nevezném „best of”-nak, a slágeres értelemben. Lesznek slágerek, de közel sem csak azok…


Szapy: Általában mi befolyásolja nálatok a setlist összeállítását? Hogyan tudtok szelektálni ebből a nagy választékból, hogy mi telítse ki a 2 és fél órás műsoridőt?
Keep Floyding: Néha rengeteget tipródunk rajta, máskor a koncert előtt egy cetlin írjuk meg (és van, hogy ez a jobb). Alapvetően vannak bizonyos sztenderdek, amiket nehéz kikerülni… Ilyen a 'Shine On Your Crazy Diamond' mint kezdés, vagy a 'Comfortably Numb/Run Like' mint zárás. De ez nem jelenti azt, hogy nem szoktunk máshogy kezdeni vagy zárni (pl. Astronomy Domine kezdés, Echoes zárás).


Szapy: A klubszínpadok elég változóak, mennyi előzetes felkészülést és tervezést igényel, hogy az adott keretek közt tudjátok megvalósítani a műsort, megteremteni az igazi 'Pink Floyd hangulatot'?
Keep Floyding: Van egy két alapvető dolog amivel megpróbáljuk megteremteni az atmoszférát, lehetőleg mindenhol. Ez nem olyan nagy megfejtés, van pár saját, nagyteljesítményű robotlámpánk és füstgépünk, ezekhez csak elég áramra van szükségünk, ezt szoktuk felmérni előre. Ha meg olyan kicsi a hely, hogy nem fér el a teljes felállás, akkor merül fel a Dark Side
of Keep Floyding al-zenekarunk bevetése. Ez azt jelenti, hogy 5-en játszuk a korai Floydot, ’67-től ’72-ig, esetleg kis Animals még bele-belefér… Ezek meredek esték ám!!

Szapy: Rendszeres fellépői vagytok a Városligeti Sörsátornak. Ha jól informálódtam, idén 3D-s felvétel készült az egyik koncertetekről. Mit lehet erről bővebben tudni?
Keep Floyding: Ez egy teszt volt, egy próbafelvétel, nagyon kevés kamerával… Elsődleges célja az volt, hogy elinduljon a munkakapcsolat köztünk, és egy nagyon klassz 3D filmes csapat között, nem utolsósorban még nem forgattak sosem lézert, ezt is ki akarták próbálni. Ebből egy pár perces promóanyag fog elkészülni épp a napokban…


Szapy: Sajnálatos módon sokan idegenkednek a tribute-zenekaroktól, főleg itthon. Nem alaptalan a dolog, viszont pont emiatt annak is nehezebb a dolga, aki valóban a minőségre törekszik illetve képes is azt nyújtani. Mögöttetek van jó néhány év tapasztalat, mit tudtok ehhez hozzáfűzni, avagy ide kapcsolódó emlékekről, élményekről
mesélni?
Keep Floyding: A tribute valahol olyan, mint a komolyzene. Sok a párhuzam, akadnak azonban különbségek is. Tribute-nál van, hogy a „tisztelet” tárgya sem feltétlen képvisel komoly, időtálló zenei minőséget, van, hogy maga az előadás sem üti meg a mércét. Ez a komolyzenénél azért kizárható… Ha valamit játszanak 300 éve, az már kiállta az idő próbáját, és akik játsszák, azok mind diplomás, képzett zenészek. Tehát egy szint már meg van. De ezt leszámítva a két dolog ugyanarról szól: adott egy zenei érték, aminek az élő interpretálására igény van. Ezt szolgálják ki a tribute zenészek, és a komolyzenészek is. Márpedig szerintünk a Pink Floyd hasonló értékeket hordoz mint mondjuk Stravinsky.

_Saci_: Szenteljünk pár gondolatot a vokalistáknak, név szerint Garda Zsuzsáról, Simon Edináról és a nem régiben visszatérő Gayer Andreáról van szó. Nekem úgy tűnt, nagy a rajongótáboruk az aranytorkú pacsirtáitoknak, páratlan tehetségek. Milyenek a közös munkák?
Keep Floyding: Ez egy hihetetlen társaság. De nem csak a lányokra mondom, hanem az egész zenekarra. Imádjuk egymást, rengeteget hülyülünk, de sok mindenben számíthatunk is egymásra. Rengeteg szívességet teszünk egymásnak, segítünk ahol tudunk, igazi élő szervezet az egész, ez gondolom lejön a színpadról is… Ráadásul közös kasszán vagyunk, mint a házasok :D A munka része is könnyen megy. Van a zenekarban egy vezérfonal ami a zenei rendezést illeti, de főként a lányokra igaz, hogy tudják a dolgukat, nem nagyon van mibe „belekötni”.


_Saci_: Már csak egy utolsó kérdés, amire még senki nem tudott nekem válaszolni igazán. Ti tudjátok, min veszett össze David Gilmour és Roger Waters?
Keep Floyding: Az évek során Waters egyre jobban kisajátította magának a zenekart... De pl. Gilmour több lemezt is ellustult, nem írt rájuk semmit, így ez rajta is múlott. Waters nagyon ambíciúzus volt mindig is. Sok van benne, amit ki akart üvölteni magából, és a The Wall, The Final Cut tájékára már a Pink Floyd Waters szócsövévé változott. A többiek egyre inkább kivonultak a munkából, vagy pont Roger zárta ki őket (Wrightot például, de Masont is egyre többet helyettesítették a lemezeken is). Megutálták egymást, már nem voltak egyszerre a stúdióban, aztán jött a kenyértörés, ami elég csúnya véget ért. Bíróságnak kellett döntenie, és a végeredménnyel valószínűleg senki nem lett elégedett (a 'The Wall' előadási joga csak Waters-é, Pink Floyd név viszont Gilmouréké maradt). Ezek után jöttek a sajtó-üzengetések, ronda történet...


_Saci_: Köszönöm az interjút! Nagyon várom már, hogy találkozzunk a MüPa-ban. Jó felkészülést nektek!


http://rockerek.hu/keep_floyding_the_living_pink_floyd_experience_muveszetek_palotaja_20121025.html
https://www.youtube.com/watch?v=vgj3b3mwdac