"Mindazok a tárgyak, amelyek körülvettek, ugyanabból az anyagból voltak, mint én: ocsmány szenvedésből. Olyan csúf volt a világ, a kinti világ, olyan csúfak a piszkos poharak az asztalon, a barna foltok a tükrön, (...) olyan csúf maga a világ létezése, hogy jól éreztem magam, otthonosan." (Sartre) |