Itt fekszem kényelmesen, lassan majd megnövök, s ha mindenem rendesen kifejlődik és erős leszek, akkor majd édes Mama, hozzád kimegyek. De mi volt ez? Mama! Én félek.
Most megint újra! Hát mit akarnak? Mama, édes Mama! Segíts kérlek, itt vagyok! Most minden elcsendesedett... talán nem bántanak többé...! De most, most megint!
Mi ez? Miért bántanak ismét? Hiszen olyan kicsi, védtelen vagyok. Mama, nem látod?
Mama, nem hallod? Mondd mire készülnek! Hová meneküljek? Talán, talán... szorosan idebújok ehhez a burokhoz. De ó jajj! Most eltűnt, ami eddig védelmet nyújtott.
Egyedül vagyok. Mama! Mama! Én kicsi, gyenge, védtelen vagyok,
de élni, élni akarok! Jajj a lábam! Ó mit tettetek velem! Mama! - hát Te nem akarod?
Nem szeretsz engem? Most már érzi kicsi szívem, nem akarod. Már csak egy pillanat,
s nem vagyok. De kedves Mama! Megbocsájtok! S hazamegyek az angyalokkal ahhoz a fehér ruhás bácsihoz, akit Jézusnak hívnak, s szeret engem nagyon. |
