"Tekinteted égő fáklyaként ragyogja be az éjszakát.
Kecsesen Istennek dús mezején táncolod át a szél dalát.
Ott leszek én az első, elengedem lelkemnek madarát.
Bíborban égő hajnali ég, add vissza szívünknek álmát.
Rózsaszín ajkad élettől ég, arcod néma óceán.
Úgy ölel át a kéz, mint sámán dala a Föld anyát.
Varázslatok földjén arcod végtelen óceán,
Kérlek, ölelj úgy, ahogy ölelnél, ha hallanál.
Verseimből tiéd minden szó, felejtsd el szívednek bánatát.
Ott leszel majd te az első, hol lelki társam sosem járt.
Kitárod szárnyad, messze repülsz, könny áztatta szomorú barázdák.
Bíborban égő hajnali ég, add vissza szívünknek álmát.
Rózsaszín ajkad élettől ég, arcod néma óceán.
Úgy ölel át a kéz, mint sámán dala a Föld anyát.
Varázslatok földjén arcod végtelen óceán,
Kérlek, ölelj úgy, ahogy ölelnél, ha hallanál." |