Február 4-én jelent meg a finn folkmetál banda, a Korpiklaani új, 7. albuma Ukon Wacka címmel. A nótákat ezúttal kizárólag finn nyelven adják elő, egyetlen kivételtől eltekintve: a bónuszként lemezre került Motörhead feldogozás, az Iron Fist természetesen angol nyelven hallható. A lemezhez mellékelten megkaphatjuk a dalszövegek angol fordítását is, így a mondanivaló is közelebb kerülhet a szívünkhöz. Részemről egyáltalán nem zavaró a dalok a finn szövege, hiszen eddig számos dal finnül és nem angolul került fel a régebbi albumokra is. Az Ukon Wacka egészére jellemző az ősi hangzás, és talán ezért is döntöttek úgy Jonne-ék, hogy ezúttal kizárólag anyanyelvükön szórakoztatnak minket. Egyébként pedig az ötödik sör után folyékonyan énekeljük finnül is a dalokat. Az Ukon Wacka egy ősi pogány áldozati lakoma, szertartás, melyen egy speciális, sűrű sört is fogyasztanak a résztvevők. Aki szereti a finn csujogatós metált, most sem fog csalódni. Ráadásul március 22-én Budapesten, a Paganfesten is mulathatunk erre a jó kis zenére!

Na de lássuk a nótákat! Az album első két dala azt hozta, amit vártam, a megszokott talpalávaló ritmust, dallamot, hegedűszólót. Érdekesség, hogy a második dal, a „Päät Pois Tai Hirteen” egy finn rock zenekar nótája volt eredetileg. A harmadik szám, a „Tuoppi Oltta” nekem első hallásra a kedvencem lett. Fülbemászó, könnyen dúdolható dallam, jó kis furulyás kiállás az elején, jó ritmus, erőteljes gitár, nem is kell több. S ha a nóta végére elragad minket az extázis, a refrént énekelhetjük is, mert a finn szöveg helyett csupán lalalázni kell. A negyedik nóta, a „Likkaluut” pedig egy magyar népdal is lehetne akár. Ezt követi a „Tequila”, méltón elődjeihez, a régebbi lemezekről ismert Beer, beer és Vodka című dalokhoz. Ha eddig nyugodtan ülve hallgatta volna bárki az albumot, erre a pörgős, kongával fűszerezett nótára már mozog az ember keze, lába. A zenekar ezt a dalt a dél- amerikai turnéja emlékére, a rajongók tiszteletére írta. Azt gondolom, nagyon jól érezhették magukat Janne-ék ezen a koncertkörúton, hogy ilyen remekül örökítették meg a tequila hatása alatt átélt élményeiket. A Tequilához készült videoklip is, amely már a lemez megjelenése előtt napvilágot látott. A következő dal az album címadó dala, az „Ukon Wacka”. Mint fentebb már leírtam, ez egy ősi pogány szertartás és lakoma, s pontosan ezt a hangulatot adja vissza ez a dal. Kicsit lelassít az előzőekhez képest, a basszus és a dob engem kifejezetten a sámándobok hangjára emlékeztet. Kénytelen vagyok zenész füllel is elemezni ezt a nótát, mert annyi érdekességet rejt: a kiállások és a refrén gyorsabb, mint a verse rész, pedig ez pont fordítva szokott lenni. Az ősi, régies hangzás is adott, hiszen pentaton a dallam, ami leginkább a nagyon régi magyar és ázsiai népdalokra jellemző. Ebben a nótában egyébként vendégelőadóként közreműködik Tuomari Nurmio, finn rockénekes és dalszerző. Következik a „Korvesta Liha”, jó gitárral, hegedűvel, majd a "Koivu Ja Tähti" különleges dallammal és akusztikus gitárral megspékelve. Mindkét nóta hozza a megszokott Korpiklaanis hangulatot. Ezt követően megint kicsit mást kapunk a „Vaarinpolkka” című dalban, ahol csak a hangszereké a főszerep, leginkább a harmonikáé, neki felelgetnek a gitárok. Az utolsó előtti dal a „Surma”, szép népies furulya és hegedű szólóval kezdődik, s fokozatosan lép be a többi hangszer. Igazi pörgős, ritmusváltásokkal tarkított zene ez. Méltó lezárása ez ennek a nagyon folkos, nagyon metálos albumnak. Van egy 11. szám a lemezen bónuszként, a Motörhead „Iron Fist” nótáját dolgozták fel a fiúk. Sokat nem változtattak rajta, a gitárt hegedűvel is megerősítették. Én szeretem az eredeti dalt is és ez a feldolgozás is igencsak kedvemre való.

A dalok hangulata és stílusa hozza a megszokott formát, változatlanul népies és metálos. Ehhez a hangulathoz nagyban hozzájárul a harmonika, a hegedű és a furulya erőteljes jelenléte a dalok hangzásában. A magyar népzenéhez szokott fülünknek ismerős és könnyen szerethető zene ez, mert a hangsúly ezekben a nótákban is mindig az ütem első hangján van. Az énekes, Jonne Jarvela neve is sokaknak ismerős lehet, mert a népszerű Dalriada legújabb albumán énekel vendégként egy dalban. Összességében ezzel az albummal azt kaptam, amit vártam, hol vidám, hol fennkölt folkos metálzenét a javából.

Korpiklaani: Ukon Wacka
"Louhen Yhdeksäs Poika" - 3:23
"Päät Pois Tai Hirteen" - 3:14
"Tuoppi Oltta" - 3:34
"Lonkkaluut" - 5:39
"Tequila" - 2:42
"Ukon Wacka" - 5:08
"Korvesta Liha" - 4:31
"Koivu Ja Tähti" - 4:17
"Vaarinpolkka" - 2:19
"Surma" - 6:20
"Iron Fist" (Motörhead feldolgozás, bónusz)

A zenekar tagjai:

Jonne Järvelä – ének, gitár
Jaakko "Hittavainen" Lemmetty – hegedű, furulya
Kalle "Cane" Savijärvi – gitár
Matti "Matson" Johansson – dob
Jarkko Aaltonen – basszusgitár
Juho Kauppinen – harmónika

http://www.korpiklaani.com