A 2009-es év hatalmas dörgéssel kezdődik a keményebb metálzene kedvelőinek, ugyanis január közepén a Kreator új albuma berobbant a lemezboltokba - és a köztudatba már megjelenése előtt is! Bizony, a Hordes Of Chaos igazi thrash metal pusztítás - elemi erejű, de egyben dallamos zúzda.
Az alkotó zenekarról azt kell tudni, hogy a thrash metal műfaj etalon értékű, ősi csapatainak egyike, többek között nekik köszönhető, hogy a műfaj már igen korán meghonosodott Európában. A Kreator a germán thrash metal három híres-hírhedt, brutális nagyjának egyike, a Destruction-nel és a Sodom-mal egyetemben. A németországi Essen-ben alakultak, 1982-ben, ekkor még Tormentor néven. Első lemezüket 1985-ben már Kreator néven adták ki, és ez a név azóta olyan thrash csapatok hírével, elismertségével vetekszik, mint a Testament, az Exodus vagy a Sepultura (bár utóbbi azért népszerűbb náluk). Az első 5 nagylemezük igazi legendás alapművei a stílusnak, javarészt kultikus státuszt értek el. Ez különösen igaz a Pleasure To Kill és az Extreme Aggression lemezekre. Ezt a két lemezt, és a debütáló Endless Pain-t egyébként rengeteg death és black metal zenekar is megjelölte kiinduló hatásként zenéjükhöz, a számos thrash csapat mellett, akik ezeken nőttek fel. Azt követően érdekes, kísérletező lemezeket adtak ki, szám szerint négyet, melyekben a thrash metal mellé sok egyéb hatás csatlakozott, bánatosabbak, dallamosabbak mint a régi lemezeik. 2001-ben új gitárosuk érkezett, és az ugyanezen évben megjelent Violent Revolution óta újra vér-thrash albumokkal jelentkeznek – a régi, hithű rajongók legnagyobb örömére -, az idei ebből a korszakukból immár a harmadik. Ezeken az új albumaikon az old school gyökereik mellett nem kevés modern thrash metal íz és göteborgi dallamos death metal hatás érződik. Ám kiválóan egyesítik e műfajok előnyeit, nagyszerű fémötvözetekről van szó, nem holmi fércmunkákról!
Na és itt térjünk is vissza a Hordes Of Chaos lemezre, hiszen ez témánk fő tárgya! Már a borító is sejtet valamit, ugyanannak a művésznek a munkája, mint az ezt megelőző Enemy Of God albumé! Egy démoni, koronás szörny tekint ránk róla. Az album a címadó számmal indít (gy.k.: Hordes Of Chaos :)), melyben egy gyönyörű gitármelódiát követően (mely a dal keretét adja, az elején és végén is megjelenve) rögtön belecsapnak a lecsóba: bólogatós, és reszelős riffhalmazok váltakozása csapódik az arcunkba, igazi slágeres nóta (a jobbik értelemben). A szólója kitűnő, Sami Yli-Sirniö vállát meg lehet veregetni, a refrént pedig gyanúm szerint nemsokára üvöltöző közönség fogadja majd pl. Debrecenben is. ;) A Warcurse igazi koncertszámnak ígérkezik, megvan benne minden: agresszió, sebesség, brutalitás, de emellett rendkívül dallamos is, ami meglephet egyeseket. Igen-igen, a göteborgi hatások itt is éppúgy érződnek, mint a címadó dalnál. A mesteri gitárszólót követően a szám vége előtt van egy kicsit lassabb, „lépcsőzgetős” rész, de még mielőtt bevennénk hogy ellágyul, a végén megint kapunk pár dühös ordítást és háborús átkot (=warcurse) a nyakunkba Mille Petrozzatól! Az Escalation egy hatalmas, elemi erejű üvöltéssel kezdődik, Mille bizony ezen az albumon is kitett magáért, és korántsem csak a gitármunka terén! Az ordítás kicsit emlékeztet az előző album World Anarchy számának intrójában hallhatóra, bár ellentétben azzal ez azért nem olyan Angel Of Death-szagú. :) Ezt követően dallamosabb zúzás és továbbra is arcbamászó üvöltözés következik. Amikor a thrash-kedvelő hallgató idáig eljut az albumon, bizony elkezdhet gyanakodni, hogy ne várjon most se old school thrash metalra: a banda természetesen ezekre az alapokra építkezik, de sok a dallamos death metal hatás is, és végülis egy modernizált thrash metalt kapunk itt is, a Kreator immáron három album óta tartó hagyományának megfelelően. Az Amok Run című nótát bizony évtizedes távolságból is fogják még emlegetni! Hasonlóan előző két albumuk néhány dalához, egy bús-borongós, befelé fordulós akusztikus betétet is tartalmaz, mely ez esetben a dal elejére került. Ám senkit ne tévesszen meg, mert ezután egy rövid, lomhán döngölő átvezető részt követően az album legmonumentálisabb, elsöprő erejű dala sújt le őrült ámokfutásával. Azt az énekteljesítményt (és itt a legdühösebb csatakiáltásszerű ordításra kell gondolni, amit csak el tudunk képzelni), azt a vérből jövően profi és őszinte gitárszólót, azokat a zsigeri dühvel megírt zúzós gitárdarákat nem lehet szavakkal átadni: ezeket bizony hallani kell! Az album talán legerősebb száma után sem kell töltelék-számoktól félni: a Kreator ugyanis nem ismeri ezt a fogalmat, legfeljebb hírből. A Destroy What Destroys You talán a lemez legtipikusabb száma, de korántsem rossz értelemben: nem kiszámíthatóságot kell ez alatt érteni, hanem azoknak az ízeknek a fokozott hatását, ami az új Kreatort jellemzi. Vissza-visszatérő, melodikus death metal-t idéző brutális refréndarája, változatos és izgalmas riffjei, jó szólója mind erre utalnak. Ez is jó koncertnóta lesz. (Bár azt nehezen tudnám megmondani, hogy vajon az album melyik dala nem lenne kellemes a közönségnek élőben!) A Radical Resistance a Pleasure To Kill albumot idéző riffekkel és tempóval, brutálisan robban be, ám ezt követően középtempós darálásra vált. A számnál különösen a gitárosokat dicsérném meg, remekül összeszokott párost alkotnak, a szólók is kiválóak benne.
Itt jegyezném meg, hogy az album nagy részét (kivételt képeznek többek között a vokálok, a gitár szólók és néhány melódia) egy élő felvétel alkalmával vették fel, nagyon kevés vágással! Ilyen munkamenettel utoljára a Pleasure To Kill c. lemezük felvételénél dolgoztak, nyilatkozta Mille Petrozza. Ez azért hihetetlennek tűnik egy ilyen profin összerakott, komplexebb zenét tartalmazó lemez esetében! Le a kalappal az együttes előtt újfent, mert ez már rendkívüli rutinról tesz tanúbizonyságot és arról, hogy a Kreator 27 év szüntelen zenélés után is olyan friss és erős, mint újkorában! Reméljük még sokáig az marad! Egy hangulatos szám következik az albumon, az Absolute Misanthropy. Bólogatós riffek és kiváló dobtémák jellemzik. Itt megemlíteném, hogy Jürgein Reil, akit mindenki csak „Ventor” becenevén ismer, az egyik legtöbbet fejlődött dobos a thrash műfajban. Régebben is remekül teljesített a stúdiómunkáknál, ezt nem vitathatjuk el tőle, de bizony élő fellépésein ekkoriban nem mindig volt összeszedett. Az idő során azonban az egyik legpontosabb thrash metal dobos lett, és szerény véleményem szerint az egyik legjobb is egyben. Koncerten különösen a régi számaik agresszív, ütlegelős dobtémáinak élő prezentálásra leszek kíváncsi, de persze az újabb albumok dobtémái is remekül megállják a helyüket, legjobban talán a 2005-ös Enemy Of God lemezről. Okosan megírt felvezetéssel indul a To The Afterborn, majd fokozatosan építkezik és erősödik fel. Talán a legjobb és mindenképp a leghangulatosabb az album lassabb számai közül, a refrénje kiváló, énekileg is, és az alatta nyomott One-os duplázó is jól el lett találva, akárcsak a refrén gitármelódiák. Tényleg fantasztikus „fílingje” van, elnézést az idegen kifejezésért de talán ez a szó fejezi ki a legjobban. A némileg pörgősebb számbefejezés pedig egyszerűen mesteri. Egy rendkívül szép, melankólikus átvezető szám követi, a Corpses Of Liberty. Ez egy akusztikus szám, mindössze egy perces, és természetesen instrumentális. Igazán kellemes felvezetése a záró, tizedik dalnak. Ami nem más, mint a Demon Prince! Ami kiváló összegzése és méltó lezárása az albumnak. Egy nagyon szép melódiával indít (nos igen, ilyen sok van az albumon de ez különösen jó), majd egy igazi sebes, arcbamászó thrash zúzda következik. A jellegzetes, tempósan kalapálós pergődob, a gyors reszelés, a köpködve kiabált szöveg és a nyekergő, zsigerből jövő kis gitárszóló igazi old school thrash ízt adnak a szám középső részének. Ám a később domináló melodikus gitártémákkal meg a modernebb hatások is újra eszünkbe jutnak. Így egyesül múlt és jelen, egy kiváló ötvözetben: az új Kreator. Az epikus szám a közepe után némileg visszavesz a tempóból, majd hol felgyorsul, hol lelassul. Itt több kiváló gitárszóló kap helyet benne. Igazi mestermű a szám. A lezárás pedig egyszerűen félelmetes! Az az elementális erejű kiáltás, és az aláfestő zene… Monumentális! Alig hiszi el az ember hogy nem egy ifjakból álló csapat írta és játssza ezt a zenét, mert annyi energia, ötlet és erő van benne, annyi spiritusz, mintha a második-harmadik lemezük lenne, és nem a tizenkettedik! 27 év thrash metal, bizony ma is ifjonti hévvel vetik bele maguk!
Az év egyik legnagyobb bombája - vigyázat: nagyot durran! Kiemelkedő, kifogástalan munka. A keményebb metal kedvelőinek. A korong az őt megelőző két album, kiváltképp az Enemy Of God nyomdokait követi, ám még annál is több dallamossággal, egy parányit visszavéve a brutalitásból, ámbátor megtartva a jellegzetes Kreator-re jellemző keménységet. Remélem jó kedvcsináló volt ez az albumhoz, és most aki eddig nem hallotta még, az gyorsan végighallgatja és beszerzi!
Kreator – Hordes Of Chaos
01. Hordes of Chaos (A Necrologue For The Elite) (05:04)
02. Warcurse (04:10)
03. Escalation (03:24)
04. Amok Run (04:12)
05. Destroy What Destroys You (03:13)
06. Radical Resistance (03:43)
07. Absolute Misanthropy (03:37)
08. To The Afterborn (04:53)
09. Corpses of Liberty (00:55)
10. Demon Prince (05:16)
Értékelés : 10/10
http://www.kreator-terrorzone.de |
