[Vers1:]
Emberek az utcán arc nélkül járnak,
Születésük után számokká válnak,
Érzés nélkül dolgozz, mert Ők látnak,
Robotként szolgálj egy kibaszott gyárat.
Nem létezik különleges, csak sablon,
Se öröm, se bánat az emberi arcon,
Régi kép a virágzó kertről,
Már szürke innen a jelenből.
[Refrén:]
Lezárt szemekkel képzelj el egy világot,
Hol értik, hogy szín és mosolyodat meglátod
Annak szemében, ki szemedbe néz,
Észreveszi: Te valamit érsz!
[Vers2:]
Felettem a felhő méreg sárga,
Nem érdekel ez sem, beillek a tájba…
Inkább kussolok és fekszem az ágyba,
Mert van elég golyó számomra a tárba.
Torz képeket látok, ha nektek ez kell,
Eldobom, mi voltam és nem leszek már ember,
Végül eggyé válok egy hibás renddel,
És bábuként élek a félelemmel.
[Refrén:] |
