Hajnalra pirkan, kürt hangja harsan,
mint víznek árja, indul a sok had,
csillag az égen, fűszál a réten,
nincs annyi, mint a szép lovas sereg.
Mind közt a legszebb, és legvitézebb,
hej, erős a karja, szélsebes lovával,
vágtában immár napnyugatra indul,
kedvesem dalától a föld is megremeg.
Kőfalak mögött még bátor a vére,
gúnyolódik még ma gőgős nyugat népe,
kincse, virága, ajándékul immár
rózsámnak én most véren megveszem.
Hej virágom, virágom,
véget ért jó világom,
messze földön kedvesem,
hej, nyomát fel nem lelem,
egyedül életem-halálom!
Hej virágom, virágom,
véget ért jó világom,
messze földön kedvesem,
hej, nyomát fel nem lelem,
épségben jöjjön vissza azt kívánom. |
