Elmúlt korok elmúlt partján, mesén, regén túl,
Boldoghonnak jó gazdája, a Napot Néző Úr,
tovább indult, útra lépett, a Felső Világba,
S útravalóul, így dalolt a legkisebb, a táltos fiának:
Mikor látod, ahogy érzed az úton lelkemet,
temesd hajnalnak eljöttekor a földbe szívemet,
temesd mélyre, föld ölébe, csak eső találjon rá,
búvópatak megsimítsa, könnyei közt daloljon hozzá.
Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom hű őrzője,
vezesd álmunk békességre
Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom hű őrzője,
vezesd álmunk békességre
Leszek a csillag, alkony lángja,
Hjnalhozta Napra várva,
Tágas égbolt ékessége,
Álom Őre, békessége.
Vigye hátán, napvilágra, mező ölébe,
madár lássa szálljon rája, röpüljenek égre,
égen széllel tovább száll majd, a csillagokba, fel,
csillagok közt csillag legyen, s mindörökre a Naphoz énekel.
Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom hű őrzője,
vezesd álmunk békességre
Leszek a csillag, alkony lángja,
Hjnalhozta Napra várva,
Tágas égbolt ékessége,
Álom Őre, békessége. |
