Tudó, büszke, ékes, szabad,
Napot éri, ha felzeng szavad.
Énekedben Tavasz sarjad, s
fénylátóként minden sarjad,
Éli majd, s várja, mi jő,
a hó alól nap virágja nő.
Áldást oszt arca a fénynek,
dala örömnek, és reménynek.
Sötétből világra zendül,
(sírok nyílnak. Íjhúr pendül)
az elnyomottak igazsága,
Eleink harca nem vész kárba:
Csillagúton, lobogók között,
fényes Napunk arca előtt,
eljő ismét az égi sereg, s
igazakat a tűzbe vezet!
Könny a könnyel , vér a vérrel,
eső széllel, jégveréssel.
Kalász földdel , föld a röggel,
nap sötéttel ,hold az éjjel.
Folyó tóval, patak kúttal,
hegy a völggyel, vadon úttal.
Vitéz félőt, holt az élőt:
hívja, várja. Tartsa, áldja! |
