Egyszer kértem, szél lettem,
a nagyvilágot értem.
Másszor kértem, víz lettem,
Virág közé befértem.
Víz csókolta virágot,
harmat hajnalt köszöntött,
Szél bejárta világot,
falat, kaput ledöntött.
Megint kértem, tűz lettem,
szél, és nap táplált engem.
Tűzzel égtem, nap lettem,
virág-esőt neveltem.
Virág-eső dallá lett,
hajnalt vitt, és életet.
Tűz új utat keresett,
csillagokkal nevetett.
Csillag leszek, éjjel fénye,
tűz melege, nap reménye,
világfutó szél tavaszon,
vadul, s örökké szabadon,
virágot hoz mező szárnya,
erdőket madárdal járja,
szabadon száguldva a széllel
a hajnal új világot érlel. |
