-Kár, hogy csak lány-
szólt az apja,
és kiment a ház ajtaján.
Az újszülött sírt,
s az anyja már tudta,
nem látják többé talán.
Tova szállt néhány rossz év,
s köztük nem került szóba egy név.
Így nõtt hát fel
a bánat lánya,
liliom a tér oldalán.
Refr.:Indulj el hát, bánat lánya
rád vár a tér, vár a nyár !
Szédülve áll, bárki látja,
szerelmet kér, szerelmet vár.
Nehezen élt,
mikor elment az anyja
s a haverok vígasztalták.
Az egyik egy éjjel
az ágyra dobta,
sírni sem mert, pedig fájt.
Tova szállt harminchat hét
és õ megszülte lány gyermekét,
a kórház elõtt
senki sem várta
a szomorú napfényben állt.
Refr.:Indulj el hát, bánat lánya...
Egyszer talán ez a kettõs magány
mint felhõ, tova száll, hisz várnak már rád valahol.
Tudom, kell, hogy társat találj
hiszen örökké egy szív sem fáj.
Refr.:Indulj el hát, bánat lánya... |
