Felhõkben rohanó éjszakán
a világra eljöttél
apád a szél volt és anyád a Hold,
s te egyedül ébredtél fel.
A szeretet és gyûlölet
kéttornyú várában
idegen az, akit nem vezet haza
soha egy láthatatlan fény,
így aztán eltévedtél.
Refr.:Te vagy a tûz az égen,
amikor a földre sújt a villám,
te vagy víz,a viharos,
amikor az égig ér a hullám.
Te vagy a szél az úton,
amikor a hajamba tép az orkán,
te vagy a Föld, a haragos,
köveid a vulkán szórja szét.
Telnek az évek, s te nem találsz
sehol se békére,
keresed azt, aki szívébe zár,
s lelked a lelkére vár.
A szeretet és gyûlölet
kéttornyú várában
kigyúlt a fény, amely elvezet
ahová útnak indultál
s ami rég volt, az nem számít már.
Refr.:Te vagy a tûz az égen...
Te útnak indultál,
meghaltál, s feltámadtál.
Refr.:Te vagy a tûz az égen... |
