Lassan már alszik a város, és rendet teremt a csend
Búcsúzik lomhán a mától a sápadt jelen
Nézem az arcod a párnán, fáradt és mégis szép
Álmodban arra jársz már, hol alszik a fény
Az éjjel ránk köszön
És lassan a trónjára lép
Árulj el hát, átkozott hatalom
Két szememben még őrzöm a fényt
Árulj el hát, kell ez a nyugalom
Én várok, amíg a fény elűzi az éjt
Tépett fák hívják a hajnalt, hozzájuk hajol a szél
Megrázza lombjukat halkan, és magának zenél
Szelíden fekszel az ágyon, társad az éjsötét
Én addig is vigyázom álmod, míg alszik a fény
Az éjjel ránk köszön
És lassan a trónjára lép
Árulj el hát, átkozott hatalom
Két szememben még őrzöm a fényt
Árulj el hát, kell ez a nyugalom
Én várok, amíg a fény elűzi az éjt |
