Arccal a porban
Nem várnak csodák.
Nem érdekel semmi!
Nem! Nem érdekel!
Üres a holnap.
Csöndes a világ.
Mögöttem a múltam,
S szívem csodára vár.
Emléketek élénk,
Pedig az örök út vár már!
Egyre jobban kínoz
Minden, ami fáj
De fel kell állnom,
Vár egy új holnap,
Tudom hogy van, ahol
Mindig várnak rám!
Refrén:
Azt hittem velem lesztek még.
Azt hittem nevet rám az ég.
Azt hittem nem jön sötétség.
De látom, nem csak álom,
Arccal a porban, miért higgyek!
Telnek sorban a szürke
Napok egymás után.
Az idõ gyógyít, s talán
Tompul ami bánt.
Ezer hely tép fel
Bennem sebeket.
Hangok, arcok, képek!
Itt béke többé nem vár!
A múlt fogja vagyok,
de szabadulnom kell ebbõl.
Rám vár a jövõ,
Elég a gyötrelembõl!
Járom az utam, tudom
Úgyis vigyáztok rám.
Hálás vagyok a sorsnak
A sok szép évért ami járt!
Azt hittem velem lesztek még.
Azt hittem nevet rám az ég.
Azt hittem nem jön sötétség.
De látom, nem csak álom, |
