Ülök a földön és körülöttem
minden romokban hever
Kezemben fénykép örök emlék
de tudom már nem jössz el
Rád vártam szakadt a hó és
együtt örültünk a télnek
És soha nem gondoltuk komolyan azt,
hogy velünk is megtörténhet.
Teltek múltak zúgtak az évek
az álom megfakult
Most egyedül alszom el és egyedül ébredek
mert ketté vált az út
Lehettünk volna boldogok együtt
de a sors az mást akart
És mint annyiszor valamit elvett
és itt hagyott egy dalt.
Refrén:
De, lesznek nehéz és rossz napok
Lesznek félelmek és nem várt pofonok
De nem törhet meg már ez a zord kemény világ
A zene erõt ad mikor úgy érzed nincs tovább.
Lesznek nehéz és rossz napok
Lesznek félelmek és nem várt pofonok
De nem törhet meg már ez a zord kemény világ
A zene erõt ad mikor úgy érzed nincs tovább.
Ha megírják elõre a sorsomat
Hát nem én leszek, aki ehhez tollat ad.
A porból is felállok, kihúzom majd magam,
És ha kérdeznéd már minden rendben van.
Refrén:
Lesznek nehéz és rossz napok
Lesznek félelmek és nem várt pofonok
De nem törhet meg már ez a zord kemény világ
A zene erõt ad mikor úgy érzed nincs tovább.
Ha megírják elõre a sorsomat,
Hát nem én leszek, aki ehhez tollat ad.
A porból is felállok, kihúzom majd magam,
És ha kérdeznéd már minden rendben van. |
