Amikor megszülettem még nem tudtam,
hogy mitévõ legyek
De volt kéz, mely óvott és átölelt.
Éltem mint mások, jöttek az álmok,
Folyton késõ villanyvasút rád hiába várok.
Elmúltam már 18, mikor a szerelem szembejött,
Aztán pár év múlva kisírt szemmel néztem,
ahogy elköszönsz.
Amikor lepereg a film és utoljára láthatom,
ahogy átölelt a két karom,
Már tudom itt a vége ez az utolsó dalom.
Refrén:
Úgy szeretem a tavasz édes illatát
Tudd meg, hogy minden megy tovább
Valahol várnak rám.
Lehet hogy húzós minden alkalom
Ha rossz vagyok azt is vállalom
Hûség terhét a vállamon...ÉRZEM!.
Egyszer eljön majd egy pillanat,
Szertefoszlik egy perc alatt,
Mindaz amiért éltem.
Értem is eljön majd a zord halál
Bárhol leszek is megtalál
Pedig belõle nem is kértem.
Papírlapon néhány gondolat,
a fiók mélyén nem marad
Ó nem akarom
Legyen fohász ebbõl a dalból,
és ha kiszállok a harcból
Fentrõl csak ezt hallgatom. |
