újra eljött egy reggel, csörren a vekker
s felkel aki aludni már nem mer
az éjszaka haláltusája
a város ritmusára
mozdul a tested, ébred a véred
adsz hogyha kérnek a lelked a béred
megremegsz kicsit, ha jönnek az álmok
de úgy érzed, nincs mit megbánnod
fiatal vagyok a halálhoz, de túl késõ, hogy éljek
gyenge vagyok, hogy gyûlöljek, elég bátor ahhoz, hogy féljek
börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek
én inkább meghalok, mint hogy álmok nélkül éljek
mostohája vagy önmagadnak
gyûlölsz, ha kérnek, szeretsz, ha hagynak
de hiába kulcsolod kezed
az ujjaid közül kipereg életed
nevetve nézed, de tudom, hogy érzed
a fejedben az jár ugyanígy végzed
elhiszed nekik, hogy semmit nem tehetsz
s ha jönnek az álmok majd újra megremegsz |
