Egyedül ültem, a poharat néztem
Mikor bejött az a két lány kéz a kézben
Leültek mellém, én csak röhögtem rajtuk
Mikor mesélték, igazgató az apjuk
Ők el voltak vonva, én be voltam nyomva
Éreztem az estém el van már rontva
Fekete körmök, a hajukon festék
Úgy néztek ki, mint egy avantgard festmény
Avantgard lányok, én veletek álmodok
Megnézném honnan nő ki a lábatok
Ők el voltak vonva, én be voltam nyomva
Éreztem az estém el van már rontva
Fekete körmök, a hajukon festék
Úgy néztek ki, mint egy avantgard festmény
Mondták zörejekkel van tele az éter
És én megkérdeztem tõlük, ki az a Müller Péter
Sértődötten felálltak és mentek
A pirszingjeik csilingeltek
Avantgard lányok... |
