Tízmillióan magányosan élünk
Belénknevelték, egymástól félünk
Lassan forgok egy hatalmas gépben
Ezer tükörképem szembejön velem
És már nem találom köztük
A saját életem
Tízmillióan...
Elszakítanak a fények
Bíznék benned, de magamtól félek
És érzem belül amit úgy hívnak lélek
A közöny lassan mindent feléget
Láttál már, talán megismernél
Ha egyszer újra találkoznánk
A szemedbe néznék, elbeszélgetnénk
Lehet, hogy össze is barátkoznánk
De ami összekötne azt elszakítják
Az utcatáblákat vérrel írják
Amit reménynek hittem régen elhagyott
Ezer ember között egymagam vagyok |
