magam maradtam, nem nyúlnak értem
az utolsó lépcsõfokot elértem
magasan szállok, a földre nézek
könnyebb vagyok, csak ennyit érzek
nem fojtogatnak többet a vágyak
átadom magam egy boldog magánynak
csak az nem marad soha egyedül
aki mindig saját maga elõl menekül
ha azt mondják, hogy bûn az élet, én ártatlan vagyok
nem voltam boldog még egyetlen napot
kerestem valamit, mikor azt hittem, hogy megtaláltam
rájöttem mikor magamba néztem, hogy nem is lenne jó helyen nálam
játsszátok tovább amit életnek neveztek
utoljára játszok, utoljára vesztek
utoljára érzem mennyire fáraszt
hogy körülöttem mindenki közönyt áraszt
nem jelentenek már semmit az ünnepek
nincs idõm, hogy megéljem veletek
utoljára mozdul a testem
a halál szineit még magamra festem
ha azt mondják, hogy...
eljött az éjszaka ahol nem kel fel a nap
nem küld rám gyilkos sugarakat
nem szakítja szét az álmomat
nem én leszek megint az áldozat
most végre én vagyok a hõs
nem szerepel velem ismerõs
könnyen veszem majd a harcokat
ha nem hordok idegen arcokat
ha azt mondják, hogy.. |
