felkelt reggel az ablakra nézett
a légyszar mögött vörösen égett
a tûzfal, alatta az aszfalt
úgy érezte mindent tapasztalt
az emlékekbe mélyedt és akkor
már nem szabadult meg attól a hangtól
ami azt suttogta, hogy nincs amit nem mer
amit megtett valaha isten vagy ember
egy nagyvárosban nincsenek csodák
mert a beton nem õrzi meg a névtelen hõsök lábnyomát
az utcára lépett, az ismerõs képek
mellbevágták, de valami égett
legbelül akkora fénnyel
ami rajta kívül minden mást elnyel
meghúzódott egy sötét sarokban
emberek álltak tömött sorokban
csak nézte õket ahogy moziba mennek
ahol elõregyártott álmokat vesznek
egy nagyvárosban...
azóta ott van és nem mozdul onnan
amíg nem tudja kitõl, s nem tudja honnan
várja a választ a kérdéseire
nem figyel már csak az érzéseire |
