Az apád fekete spanyol nemes.
Talán valóban báró.
Anyád magyar primadonna,
Szürke és lovagra váró.
A színhely Buenos Aires,
A reptéri váró.
Aztán holdfény, gitár, kasztanyetta,
Romantikus madárzaj,
Szerenádos nászéjszaka.
„Pedro, ugye nincs semmi baj?”
A primadonna piheg az ágyon.
Nincs rajta más, csak árvalányhaj.
Rózsaszín álom, lábam himbálom,
Drága Lili úgy várom,
Hogy te légy a párom!
Húsz év múlva tértél haza.
Névházasság, budai Vár,
Friss útlevéllel vártalak.
Te hűvösen néztél rám,
Mintha külsőleg nem lennék neked
Elég mediterrán.
Drága Lili, kis bárónő,
Ne írj többet, nem megyek!
Hiába vár Rio de Janeiro.
Én ott nem élhetek veled.
Maradok az Angyalok Földjén.
Bye, bye, Rio! Lili, Isten veled!
Rózsaszín álom, lábam himbálom.
Drága Lili, nem bánom,
Hogy nem lettél a párom.
Bevallom neked egy titkom:
Hogy kalandvágyból maradtam itthon. |
