Ha minden elvész él a gárda
Hóban, fagyban, őszben, sárban
Arca kormos a keze véres
Válla ragad a fegyveréhez
Kalpaga nincs lába rongyban
Gyomra étlen torka szomjan
Mégis vágja az örök Marsot
A nótája tovább harsog
Ha verte börtön száz halál is
Az Isten a generális
Merre jöttünk a jó ég tudja
Nyomainkat a homok futja
A földgolyóbis ahányat fordul
Szívünk vére annyit csordul
Világ ahány összeomlott
Mindegyikre vérünk hullott
Hányan haltunk nincsen száma
Ködben, hóban, vérben, sárban
Jöhet elénk száz halál is
Mert Isten a generális
Merre vágunk a csillag mondja
Csak hajunk lobog s ruhánk rongya
Bordánk alól szívünk lángol
Az örök vágy bennünk táncol
Legyen egyszer Magyarország
Vigyük tovább már a sorsát
Verhet minket a halál is
Isten lesz a generális
Ő utána, Vérben, sárban,
......Ment a gárda! |
