Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt, késsel a torkán, egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.
Európa megtagadta fehér magzatát,
S mindenféle söpredéknek tárta ki karját.
De hűek vagyunk akkor is, ha ő nem az hozzánk,
S visszaadjuk régi fényét amit másnak szánt.
Küzdjél hát küzdjél, harcolj e nemzetért!
Küzdjél csak küzdjél gyermekeinkért.
Küzdjél, hát küzdjél, s ha majd célhoz érsz,
Győz majd az ősi hit és a tiszta vér.
Minden jött-ment lábnyomába három másik lép,
S nem áll senki az útjába mert a másság szép.
Hogy itt talán nélkülöznek, attól egy sem fél,
Elvégre a mi munkánkból majd biztos megél.
Küzdjél hát küzdjél, harcolj e nemzetért!
Küzdjél csak küzdjél gyermekeinkért.
Küzdjél, hát küzdjél, s ha majd célhoz érsz,
Győz majd az ősi hit és a tiszta vér.
Ébredj fel hát magyar ember, mert nem lesz hazád,
S egy nap így szól majd a másság: Nincs szükségünk rád!
Magyar vagy! ezt vésd szívedbe és e szerint élj!
Mert a hazád nem lehet más, csak mi volt: fehér.
Küzdjél hát küzdjél, harcolj e nemzetért!
Küzdjél csak küzdjél gyermekeinkért.
Küzdjél, hát küzdjél, s ha majd célhoz érsz,
Győz majd az ősi hit és a tiszta vér. |
