Megvirradt már a magyarnak
Fegyver a kezünkben
Szabadság szent szerelme
Lángoló szivünkben
És ki e két szent tulajdont
Bántja vagy zavarja
Nemzetünk azt összezúzza
Zúzza és tiporja
Szolga nincsen senki köztünk
Senki e hazában
Ugy szegény mind összeforrot
Össze egy családban
Ember a családi nép
És honfi minden ember
Enyi embert senki többé
Rabbilincsbe nem ver
Vergődik a magyar
Láncbavert oroszlán
Rúgja, marja, tépi
Gyilkost tart a torkán
Újból messze száljon
Szellő röpke szárnyán
Szabad mezőket
Szabadultan járván
Vesszen az ki vészt hozólag törtne e hazára
Vesszen az ki szálni nem kész érted a csatába
Vesszen az ki jog helyett még zsarnokot uralna
Vesszen az ki összetartást és csöndet zavarna |
