Itt jártam
A fényképeket nézem,
Kéne mindenképp
Az az elhallgatott mondat,
Mitől minden olyan szép.
A városban az élet
Sajnos jobb időkre vár,
Ahogy énbelém a lélek
Már épp csak hálni jár.
Az emberek már nem nevetnek,
Nem élnek, csak nem tudják.
Éhesek és nem szeretnek,
Mint az éhező kutyák.
Az a kisfiú a képen
Most is várja még a lányt,
S hogy oly sokáig hiába,
Az már csak engem bánt.
Az évek elmaradnak,
Rabolják az életem,
És az emlékek sorával
Küld jelet a végtelen.
A fényképedet nézem,
Nekem kéne mindenképp
Az az elhallgatott mondat,
Mitől minden olyan szép.
Ha végre indulnál, ha végre jönnél felém,
Szeretném újból az életem.
Mint eső a napfényben, ború a jókedvben, úgy
Tűnne el tőlem a félelem. |
