Ösztön
Izzó láva bennem a láz
Úgy mint rég, várok egy lányt
Ö a forrás, szomjam a vágy
Örvény szemek, bíbor száj
Karja húz, magával ránt
Áll a máglya, tüze rám vár
Túl sokszor vesztem el a fejem
Mikor diktál már az eszem
Még nem találom a helyem
Jöjjön el végre, aki felnyitja a szemem
És én neki adom mindenem
Refr.:
Ösztönök, vágyak űznek, szüntelen
Szenvedély táplálja a szívem
Sorsom, hogy másképp élni nem tudok
Bármilyen nehéz, könnyen veszem
Erős vagyok, de hajt a vér
Csapdába ejt, a vonzó vég
Édes rabság, bilincs a kéj
A lélek önző, de hiába rejt
Hűség nincs, mohó a test
Ösi ösztön, állati jel
Túl sokszor vesztem el a fejem
Mikor diktál már az eszem
Még nem találom a helyem
Jöjjön el végre, aki felnyitja a szemem
És én neki adom mindenem
Refr.:
Ösztönök, vágyak űznek, szüntelen
Szenvedély táplálja a szívem
Sorsom, hogy másképp élni nem tudok
Bármilyen nehéz, könnyen veszem |
