Káin
Ábel volt a jófiú
Engedelmes, halk szavú
Buta volt, de szorgalmas
Nem volt rá soha panasz
De ha rossz voltam
Szaladt és elárult
Gyűlöltem ostoba arcát
Sugárzó, kétszínű jóság
Nem értette, másképp élek
Hajtott mindig nyugtalan lélek
Ha rossz voltam
Szaladt és elárult
Refr.:
Káin, átkozott fattyú
Én vagyok
Bennem él a gyilkos vér
Káin, elveszett lélek
Én vagyok
Reámszáll az éj
Én voltam a rosszgyerek
A "rendes család szégyene"
Lelkem a pokolra jut
Megöltem a jófiút
De nem tudom
Melyikünk az áldozat? |
