Szégyentől vöröslő arcok a Duna két partján
Testvér a testvérre mondott nemet – megtagadták
A közös múltat a közös jelent a közös jövendőt
Verje meg az Isten az összes kerékkötőt
Nekik Mohács kell úgy látszik meg 920
Most lenne csak boldog az öreg Haynau
Hazugságból falat húzott a jött-ment közöttünk
Ellökték kinyújtott kezünk – mi nem kellünk
A templomok romjai közt mettsző szél fütyül
A csupasz falak maradtak nekünk emlékeztetőül
A félelem magvai mind elvetve már
Szétszaggatott országunkban nekünk nincs hazánk | 
