Nincs, már nincs vigasz, ne remélj feloldozást!
Nincs, ki megbocsátana már ilyen árulást.
Éj-mélybe visznek a lábaim
és a szélbe suttogom átkaim.
R. Ázom-fázom a szélben, ahogy a fák,
Tízszer tízezer álmot gondolok rád.
Égtél, tüzet ígértél, hazug a szád,
Tőlem össze is dőlhet ez a világ.
Kár, hogy engem fűtött csupán a lángolás,
Kár, hogy haragos lett nagyon a búcsúzás.
Arcodba vágtam, hogy felejts el,
De közben vártam, hogy átölelj.
R. Ázom-fázom a szélben, ahogy a fák,
Tízszer tízezer álmot gondolok rád.
Égtél, tüzet ígértél, hazug a szád,
Tőlem össze is dőlhet ez a világ. |
