Átíratták számtalanszor történelmedet,
magad kárán megtanultad, amit nem lehet.
Százszor is feláldoztak, fáj ez énnekem,
hűséggel szól most rólad szomorú énekem.
Árulások szégyenétől nem lehetsz vidám,
színes és színtelen vagy, féltett kis hazám.
Támadtak gyáva módon, miért tűrted ezt,
érzékeny büszkeséged sorsodon kereszt.
A népeden átok...
Majd átfestem az álmod újra én,
szebb lesz a holnap,
a színe dallal elmondott remény.
R. Érzem, benned megtalálom majd a helyem,
érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem,
érzem, hozzád mindig nyitott szívvel érkezem.
Árulások szégyenétől. |
