A Napvilág nyitotta föl szemed,
fölötted állt, s átadta életed.
Érezted néha: milyen, ha szeretnek,
s hiányzott sokszor, ha nem voltak veled.
Emlék ma már, de belül valahol maradt egy hang,
s rád kiáltva szól: téged nem érhet semmi baj,
életed kísérje a dal!
Remélem néked a köznapi szépet,
s kívánok jót!
Tudhattad volna, hogy mi vár majd reád,
csendben szólt hozzád minden éjszakád.
Érted is már, amit sejthettél:
önmagad ellen legnagyobb a tét!
Emlék ma már, de belül valahol maradt egy hang,
s rád kiáltva szól: téged nem érhet semmi baj,
életed kísérje a dal!
Remélem néked a köznapi szépet,
s kívánok jót! |
