Nem találom a fejemben hogy merre induljak el
Érezni sok illatot szemfényvesztés a jel
Bolyongani és lebegni egyszerű mint a szél
Szárnyat bontott valóság nem hunyhat ki a fény
Végtelennek tűnő kép elmémben előttem lebeg
Egyszer talán meglelem és lelkemnek találok helyet
Érzem már az ízét látom belső lényét
Vadul kialakított száradó gyönyörű fényét
Összegyűlt a kráterben az összes negatív kép
Lényegében megvan már a hiányzó emlékrész
Nagyon mélyen felcsillan véget ért az alagút
Megérkeztünk itt van hát nincs már visszaút
Nincs már ettől mélyebb nincs már ettől rosszabb
Lefelé csak a semmi vár ott már minden rodhadt
Itt állok a mély közepén imával hívom az Úrt
Ha nem lel akkor elnyel a legmélyebb csúcs
Reffrén:
A legmélyebb csúcs
Zuhansz lefelé
A legmélyebb csúcs
Elnyel a mély | 
