Utak és városok.
Egy nap itt, egy másik ott.
És menni, amikor várnak valahol,
Csak ez nem változott.
A szállodák, a kocsmák
Már minden arcom tudják.
Mikor felpörgött vagyok,
Vagy fáradt, vagy halott.
Szép a színpad. Félhomályban áll.
Este újra fel lesz szántva már.
Ez hajt és visz tovább.
Számomra ez a világ.
Létezés, függőség, csoda.
Átlendít mindenen.
Nem fárad néha sem.
Remélem, nem fogy el soha
Ez az őrület, ez a mánia.
Bármit elvehetsz tőlem,
Tehetsz bármit ellenem, értem,
Mondhatsz, amit akarsz, abból nem lesz harc.
Már rég nem érdekel.
Dolgom van, azt, ha elvennék,
Abba látod, belepusztulnék.
Ez hajt és visz tovább.
Számomra ez a világ.
Létezés, függőség, csoda.
Átlendít mindenen.
Nem fárad néha sem.
Remélem, nem fogy el soha
Ez az őrület, ez a mánia.
Kész a színpad félhomályban áll.
Este végre fel lesz szántva már.
Ez hajt és visz tovább.
Számomra ez a világ.
Létezés, függőség, csoda.
Átlendít mindenen.
Nem fárad néha sem.
Remélem, nem fogy el soha
Ez az őrület, ez a mánia. |
