Hirtelen jött az ötletem,
Hogy felszámoljam, jelenlegi életem,
Betelt a pohár, eleget láttam,
Semmit se tettem és csodára vártam.
De nem jött el az a nap,
Hiába bámúltam a csillagokat.
Ők, évezredek óta csak figyelnek,
Nincs más dolguk csak minket néznek,
De egyre csak szürkülnek, és
Szép lassan ők is kiégnek.
Elég legyen, én nem így végzem,
Nekem ennél többre van szükségem,
Hiába szép, hiába jó
Életem többnek nem mondható.
És még csak azt sem mondta senki,
Hogy végül is ne várjak semmire,
Mert aki nem is próbált megmozdulni
Annak, úgysincs semmilye!
Össze kell, most szednem magam
És valahogy talpra állni
Fölösleges az eget nézni,
És a csillagokra várni!
Elég legyen, én nem így végzem,
Nekem ennél többre van szükségem,
Hiába szép, hiába jó
Életem többnek nem mondható.
Elég legyen, én nem így végzem,
Nekem ennél többre van szükségem,
Hiába szép, hiába jó |
