Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget,
Falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet.
De én azért nem átkozom, a jó Isten áldja meg,
Zsebkendőjét könnyeitől soha ne szárassza meg.
(2x)
Kék-virágos a mérai temető,
Engem temessenek oda legelőbb.
Engem előbb, azután a babámat,
Ne keressen más szeretőt magának.
Háromszor is elindultam, s elmentem,
Ablakidhoz még közel se mehettem.
A kapuban úgy elfogott valami,
Fáj a szívem, meg kéne gyógyítani.
S a kapuban úgy elfogott valami.
Fáj a szívem, mért tudtalak szeretni?
Ide lábam ne oda.
Ne a szomszéd faluba.
Mer a szomszéd faluba.
Nincs ilyen jó muzsika.
Én Istenem vigyél oda
Hova a szívem gondolja.
Előre, csak előre!
Lássuk mi lesz belőle! |
